Augusztus Oklahomában (August: Osage County), rendező: John Wells, szereplők: Meryl Streep, Julia Roberts, Sam Shepard, Juliette Lewis, Chris Cooper, amerikai filmdráma, 130 perc, 2013, 16
A másik négy
Már egy ideje nem az a kérdés, hogy ki az öt jelölt az Oscaron a legjobb színésznő kategóriában, hanem hogy Meryl Streep mellett ki a másik négy.
Biztos mindenkinek volt már dolga olyan családdal, amelyet szinte kizárólag pszichopaták alkottak – jó pár évig nekem is bejárásom volt egy olyan famíliába, ahol a gyűlölet volt a legnagyobb közös tényező, és ahol minden egyes összejövetel pillanatok alatt üvöltözésbe torkollott. Az Augusztus Oklahomában egy ilyen családot mutat be nekünk: ők Westonék, túlnyomórészt nők alkotják, és meglehetősen erős egyéniség mind. Noha a családanya a súlyos beteg a famíliában, mégis a családapa hal meg váratlanul, és az Isten háta mögötti, avagy közép-nyugati farmon ezen okból újra összeverbuválódik a rokonság, ami nem is végződhet máshogy, minthogy elszabadul a pokol. Főleg, miután egyes emberekről egyre durvább titkok derülnek ki.
Az eddig tévésorozatok epizódjait és egy nálunk be nem mutatott mozifilmet (The Company Men) jegyző John Wells munkáján érezhető, hogy színdarabból készült: a kamera ritkán hagyja el a házat és közvetlen környékét. Emiatt természetesenmindenfelelősség a színészek vállán van, de szerencsére rajtuk semmi sem múlik. Streep természetesen vérprofin hozza az előbb a gyógyszerektől, majd azon megvonásától bódult alfanőstényt, a szintén Oscar-várományos Julia Roberts meg sokkal inkább megérdemelné ezért az alakításáért a díjat, mint az Erin Brockovich-ért. Rajtuk kívül még Benedict Cumberbatch-et kell kiemelni, aki most is bizonyítja, hogy bármilyen karaktert rá lehet bízni.
Az Augusztus Oklahomában nem könnyű és nem családbarát film, de a jó alapanyag és a színészi gárda miatt mégis emlékezetes marad, és azért remélhetőleg jó páran jönnek majd ki úgy a megtekintéséről, hogy “hú, szerencsére az én családom sokkal normálisabb.”
