Banks úr megmentése (Saving Mr. Banks), rendező: John Lee Hancock, szereplők: Tom Hanks, Emma Thompson, Colin Farrell, Paul Giamatti, színes, feliratos, amerikai-angol-ausztrál filmdráma, 125 perc, 2014, 12
Walt Disney nem csak egy stúdió. Hanem egy hús-vér ember volt. Ezt hajlamos vagyok elfelejteni, amikor filmjei elején előbukkan a kis kastély, a tűzijáték, majd a felirat. Arról persze vitatkozhatunk, hogy az általa alkotott figurák műanyagok-e vagy sem.
Amikor meglátom az óriás Mickey Egeret és Donald Kacsát, ahogy siklanak a jégen és vigyorogva húzzák ki a súlyos összegeket az elkábított gyerekek szüleinek zsebéből, akkor mondjuk zabos leszek, de ha az első fekete-fehér, mára kultikussá lett kis figurákra gondolok, akkor megbocsátok szinte mindent.
Nem így P. L. Travers. A Mary Poppins írója viszolygott a gondolattól, hogy kedvenc dadusa habos-babos ruhákban parádézva dalban mondja el örömét és bánatát a vásznon. Utálta a musicaleket, hát még a rajzfilmfigurákat. Ebből persze egyértelműen következik, hogy a később tizenhárom Oscar-díjra jelölt Mary Poppins – egyébként feledhetetlen – daloktól hemzsegett, és ha ez nem lenne elég, rajzolt pingvin pincérek táncoltak a csuda dadus körül.
A Banks úr megmentése azt a sokszor vicces, sokszor kifejezetten szívszorító folyamatot mutatja be gyönyörűen, amely elvezetett a regénytől a filmvászonig. Walt Disney és P. L. Travers együttműködése finoman szólva sem volt zökkenőmentes. A Nagy-Britanniából érkező, megkeményedett szívű írónő közös munkájuk idején Walt Disney azon küzdött, hogy bebizonyítsa a nőnek, Disneyland a világ legboldogabb helye. Hollywood azonban csak egy újabb próbatétel az írónő számára. Megbotránkozik a túl színes ételeken, felháborodik a plüssfigura “fogadóbizottságon” és gyűlöli, hogy folyton a keresztnevén szólítják.
A kérdés persze az, hogy mi a nagyobb hazugság, a maga köré húzott képzeletbeli fal, vagy a Disney által kínált álomvilág. A folyton vidám, nap érlelte amerikai filmes lassan találta meg az egymáshoz vezető utat. Hogy megértsük különbözőségüket, megismerjük Travers gyerekkorát. Azokat az eseményeket, amelyek rideggé tettét természetét, és azokat az embereket, akiről szóltak, és akikért születtek könyvei. Tökéletes mese tökéletes színészekkel.
