Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club); rendező: Jean-Marc Vallee; főszereplők: Matthew McConaughey, Jared Leto, Jennifer Garner; amerikai életrajzi dráma; 117 perc; 2013 (16)
Au revoir, kockahas
Mire a film a magyar mozikba került, már tudjuk: Matthew McConaughey és Jared Leto is Oscar-díjat kapott, szóval továbbra is érdemes AIDS-es beteget és meleget játszania annak, aki az aranyszobrocskát haza szeretné vinni. Na nem mintha rossz helyre kerültek volna a díjak.

A Scorsese eposzban McConaughey ugyanazt a Lego frizurát villantja, mint a Mielőtt meghaltam főszereplőjeként – valószínűleg egyik forgatásról a másikra rohant. Az egyetlen különbség a bajusz, de hát ez az AIDS dráma a nyolcvanas években játszódik, azt meg nemrég a Texas hercege kapcsán már megemlítettük, hogy egyszer minden hollywoodi sztárnak bajuszt kell növesztenie. Ami még jó pont lehetett az Akadémia szemében, az az orbitális fogyás – számtalan esetet tudunk említeni az Oscar történetéből, amikor a drasztikus testsúlyváltozás minimum jelölést eredményezett. McConaughey hatvan kilót nyomott a forgatáson, és ez már nem is a hasizmos kategória, hanem az az állapot, amikor már az izmok is eltűnnek. Saját bevallása szerint megromlott a látása, egynél több fekvőtámaszt nem tudott produkálni, tíz méter futás után pedig összeesett. Welcome to the method acting club.

A film legnagyobb értéke természetesen a főszereplő jellemfejlődése: McConaughey kiválóan jeleníti meg a homofób villanyszerelőből egyre toleránsabb gyógyszerdílerré váló ember figuráját. Ha csak a színészi oldalon múlna a dolog, akkor nem lenne semmi baj, viszont ahogy az sok biopic esetében lenni szokott, az események néha túlságosan vontatottan csordogálnak. Ami azt is jelenti, hogy a Mielőtt meghaltam egy igazi színész-film, és ehhez jelentős mértékben hozzájárult a mesterséghez hatéves szünet után visszatérő, és a magyarországi popfesztiválok örökös headlinere címet bitorló Jared Leto. A tinilányokat leszámítva mindenki jobban járna, ha maradna az eredeti szakmájánál.



