Hárommal több esküvő



Hárommal több esküvő (Tres bodas de más / Three Many Weddings), rendező: Javier Ruiz Caldera, szereplők: Inma Cuesta, Martín Rivas, Quim Gutiérrez
spanyol romantikus vígjáték, 94 perc, 2013. (16)

Pár kapcsolat

Néha alaposabban át kéne gondolnunk, mennyire jó ötlet a volt csajunkat meghívni az esküvőnkre. Jópofa spanyol vígjáték bájos főszereplővel. 

Egész pontosan a kelleténél hárommal több esküvő. Még általános iskolás koromban figyeltem fel a szüleim olvasnivalói között az Okos nők, ostoba választások című könyvre. Az első és hátsó borítón egy szemüveges, jelentéktelen ruhába öltözött nő volt látható, mögötte viszont ugyanez a nő állt ott pucéran, kifejezetten jó mellekkel és fenékkel. Negyed századdal később az internet segítségével rákerestem a borítóra és továbbra is fenntartom a véleményem a hölgyet illetően.
Filmünk főszereplője, Ruth (Inma Cuesta) a párkapcsolatok terén eléggé béna, rendre igazi suttyókkal hozza össze a sors. Egy tengerbiológiai kutató laboratóriumban dolgozik csupa nő között, ahol is a különös szexuális szokásokkal bíró langusztákat (nem homár!) tanulmányozza. Mikor az éppen aktuális pasija szakít vele, a munkájába menekül és a szokásos esti italozást követően reggelente idegen férfiak mellett ébred. Egy nap megkapja maga mellé a jóképű Danit (Martín Rivas), akivel a kezdeti súrlódások után összebarátkoznak. Mikor egyszerre három ex-pasijától kap esküvői meghívót, Danit kéri meg, hogy legyen a kísérője. Az egyik esküvőn felbukkan a plasztikai sebész Jonás (Quim Gutiérrez) és úgy tűnik, végre rátalál Ruthra az igaz szerelem. Aztán mégsem. Végül mégis, de nem úgy. Egy kicsit átverve érzem magam.
A hazájában nagy népszerűségnek örvendő Inma Cuesta személye előttem eddig nem volt ismert. Azt viszont a vak is látja, hogy a szemüveg és a köpeny ellenére egy nagyon jó nő, akit a barátnőjüket a filmre elkísérő férfinézők is dugnának. Ezen véleményemet látszik alátámasztani az is, hogy a nevét a keresőbe beírva legalább annyi szexi fehérneműs képet találni róla, mint ahány kiskosztümöset. Más kérdés, hogy az általa alakított karakter csak három pohár alkohol elfogyasztása után van ezzel tisztában.
Mikor ismerőseimnek elmondtam, hogy egy spanyol vígjátékot fogok megnézni, szinte kivétel nélkül az volt a reakció, hogy biztos jó lesz. Nos igen, a spanyol vígjátékok általában jók, feltéve, hogy szórakozni vágyunk és nem kötekedni. Talán éppen ez az oka annak, hogy bár a film számtalan sebből vérzik, mégis sírva röhögtem végig. Olcsó poénok sejlenek át a spanyol életörömön – vagy fordítva -, de van úgy, hogy nem akarunk többet. Ruth végig szerencsétlenkedi az egész filmet, de nagyon szerethető. Az anyát alakító, egész nap a konditeremben izzadó, hímringyókkal ágyba bújó Rossy de Palma hatalmas. A pasik meg olyanok, amilyenek. Disznók. Aki szerint egyáltalán nem vicces a volt pasink kapucnijába kutyaszart tenni, az ne nézze meg. Szerintem az. A zene nagyon ütős.

10_7

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Mielőtt meghaltam - kritika
Következő cikk Non-stop