Titanicon jártunk (1.)


21. Titanic
21. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál idei repertoárjából ezeket láttuk:

Frankenstein serege
Frankeinstein serege (Frankenstein’s Army – USA, Hollandia 2013)

Napjainkban valóságos reneszánszukat élik az úgynevezett „direkt trash” filmek, amik az exploitation-éra előtt tisztelegnek és bűnös szórakozást nyújtanak egy kis, de lelkes rétegnek. Ezek nagyrésze kudarcot vall, mert vagy megelégszenek az abszurd koncepció ötletével (Zombie Stripers), vagy csak unalomba fullad a vaskos idézőjelekkel ellátott, posztmodern utaláskényszerük miatt (Machete Kills). Így üde színfolt minden egyes olyan film a palettán, mint a Frankeinstein serege, ahol Jámbor Jack módjára fullba nyomják a kretént.

A nevetségesen alacsony költségvetésből készült második világháborús zombihorror-szerűség következetesen viszi végig a saját szórakoztató baromságait, anélkül, hogy jeleznék, itt nem volt minden komolyan gondolva. A történet(szerűség) szerint egy orosz csapat Frankeinstein kattant unokáját kutatja, aki egy földalatti helyiségben gyártja katonákból a saját steam-punk szörnyeit. Tobzódik a film a humorosan eltúlzott erőszakban és a kreatívan összerakott és kitalált barkács-szörnyekben – amik láttán nehéz elhinni, milyen kevés pénzből készült a mű. Ha nem is tökéletes, de könnyed szórakozást nyújt a B-filmek rajongóinak.

7/10

Embert ölni (Matar a un hombre/ To Kill a Man – Chile, Franciaország 2014)

Hiába láttuk már sokszor, még mindig nem unalmasak azok a filmek, amik az elnyomott és félelemben tartott kisember szükségszerű önbíráskodását tematizálják a családjukat terrorban tartó bűnözők ellen. Erre épít az Embert ölni is, az alapja egy megtörtént eset, viszont sok energiát nem fektettek ennek a sztorinak a filmre adaptálásával. Tényszerűen be van mutatva, mi történt, szinte minden jelenet egy beállításból van felvéve, egy adott ponton még feszültséget is képes teremteni, de összességében nagyon száraz és képtelen kiaknázni a benne levő potenciált.

A karakterek lelkivilágába, jellemábrázolásába nem mélyed bele eléggé, az ábrázolt világot nem vázolja fel kellő részletességgel, a hatóságok tétlensége is csak úgy meg van említve, és a történet sem tartogat meglepő dolgokat. Tulajdonképpen egy újságcikk már-már betűről-betűre történő rekonstruálását látjuk, néhány szép beállítással felturbózva. Korrekt minden a filmben ugyan, de egyetlen emlékezetes momentumot sem tartogat, így teljesen felejthető kis szocreál bűnfilm, ami sokkal inkább elmondottnak, mint bemutatottnak érződik.

5/10

http://youtu.be/nouIapqj5zs

 

Gonosz lélek közeleg (Ahí va el diablo/Here comes the Devil – Mexikó, 2012)

A Gonosz lélek közeleg egy elég furcsa film, aminél nehéz eldönteni,hogy az alkotók mit is akartak kihozni ebből a mérsékelten érdekes szellemhorrorból, de gyanús, hogy igazából semmit. A történet szerint egy család két gyereke egy napra eltűnnek, majd mikor visszatérnek, teljesen passzívak, a lányt vélhetően molesztálták, és megmagyarázhatatlan parajelenségek történnek a családi házban. A film tematizálja ugyan a szexualitást, de ez inkább csak eszköz arra, hogy a (felnőtt) női szereplőket minél többször meztelenül mutogathassa, és többnyire indokolatlan, explicit szexjelenetekkel feldobja a filmet.

Számtalan szállal terhelt a film, akad itt egy pedofilos-önbíráskodó szál, egy szellemes szál, egy családi drámával kacérkodó szál, viszont egyáltalán nem fonódnak olyan jól ezek egymásban, hogy valamiféle egységes történetté álljanak össze. Viszont kétségtelenül szórakoztató a kissé szappanoperás hangvétel és eszköztár, az amatőrnek ható, többnyire ok nélküli gyorsközelik alkalmazása, meg a történet helyenként abszurdba fordulása, bár ez érezhetően nem volt szándékos. Szóval unalmasnak nem mondható, butának és öncélúnak annál inkább.

4/10

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Mi történt Putyinnal?
Következő cikk A hét röhögései (31.)