Fuss, fiú! (Lauf Junge lauf), rendező: Pepe Danquart, szereplők: Kamil Tkacz, Andzrej Tkacz, Elisabeth Duda, Rainer Bock, német-francia-lengyel háborús filmdráma, 112 perc, 2013. (12)
Túlélésre játszva
Kétórás holokausztfilm a rövidfilmjéért Oscar-díjat kapó Pepe Danquarttól elkalandozó zenével és kamerával.
Gyermekek ezrei szöktek meg a varsói gettóból, azonban csak nagyon kevesen érték meg a háború végét. A lengyel származású izraeli írót, Uri Orlevet (született: Jerzy Henryk Orlowski) a varsói gettóból vitték a Bergen-belseni koncentrációs táborba. 2001-ben írt regényében mégsem a saját, hanem Srulik történetét meséli el, aki nyolcévesen, 1942-ben szökik meg a varsói gettóból és a közeli erdőben, majd magánházaknál talál menedéket a szovjet csapatok megérkezéséig. A történetet a német Pepe Danquart vitte vászonra, aki 1994-ben Schwarzfahrer című rövidfilmjével Oscar-díjat nyert.
Sruliknak a túlélés érdekében meg kell tagadnia zsidó voltát. Ez olyan mélyen belé vésődik, hogy amikor már nincs mitől és kitől félnie és a sajátjai akarják magukhoz venni, akkor is lengyelnek vallja magát. Új nevet (Jurek Staniak) talál ki magának – saját félelmét legyőzve éppen az őt gyakran bántalmazó fiú nevét használva -, egy minden részletre kiterjedő, hitelesnek tűnő történetet megmeneküléséről, de megtanul keresztény módjára imádkozni és élni is. Lesznek barátai és ellenségei is. Megesik, hogy a náci futni hagyja, a lengyel feladja őt.
A főszereplő kisfiú zseniális alakítást nyújt, mely többek között annak köszönhető, hogy Srulikot valójában egy ikerpár Kamil és Andzrej Tkacz alakítja. Pepe Danquarttól megtudtam, hogy a fiúk teljesen eltérő személyiséggel bírnak, a forgatás során ezt használták ki. A Srulikot először befogadó és a túlélésre felkészítő Magda Janczyk szerepében a nálunk kevésbé ismert, lengyel származású francia színésznő, Elisabeth Duda elmondta, hogy megtisztelésnek vette a rendező felkérését és igazi kihívásként tekintett a szerepre. A színésznő és a rendező a forgatás kulisszatitkaiba is beavatott. Az SS tisztet alakító Rainer Bockot több hollywoodi filmben (Ismeretlen férfi, Becstelen brigantik, Hadak útján stb.) is láthattuk. Kérdésemre a rendezőtől azt a választ kaptam, hogy filmjét egyformán ajánlja 12 és 70 éveseknek is, ugyanakkor a zene, a fényképezés, a történetvezetés, a halál, az erőszak ábrázolása elsősorban egy ifjúsági film érzetét kelti bennem, melyről előbb jut eszembe a Belle és Sébastien, mint a Schindler listája. A tizenéves korosztály a Srulik által átélt borzalmak emészthetőbb – néha kifejezetten vicces – formában történő ábrázolása mellett is meg fogja érteni a lényeget. A film végén gyermekei és unokái körében láthatjuk az 1962-ben Izraelbe kivándorolt Srulik (Yoram) Friedmant, nem elfeledtetve velünk, hogy ez egy igaz történet. A fiatalság megszólítása kompromisszumra késztette az alkotókat, de a felnőtt nézők is megtalálják majd a számításukat.
Mindent összevetve a Fuss, fiú!, mint holokausztfilm létjogosultságát nem megkérdőjelezve inkább azon a véleményen vagyok, hogy a cselekmény és az ábrázolásmód terén nem igazán ad újat, hanem inkább beáll a sorba.
6/10
