Llewyn Davis világa (Inside Llewyn Davis), rendező: Ethan Coen, Joel Coen, szereplők: Oscar Isaac, Carey Mulligan, Justin Timberlake, John Goodman, amerikai–francia fimdráma, 105 perc, 2013. (16)
A semmi ágán
Llewyn Davis egy kedves figura, de ha beengeded az életedbe, készülj fel rá, hogy teherbe ejti a barátnőd, de minimum elveszti a macskád. A Coen testvérek legújabb filmje.
A Coen testvérek legújabb filmjében egy hétre Oscar Isaac mellé szegődünk, miközben olyan színészek csatlakoznak hozzánk, mint Carey Mulligan, John Goodman, Ethan Phillips, Robin Bartlett, Adam Driver vagy éppen F. Murray Abraham. Ha ez nem lenne elég, Justin Timberlake folkdalokat énekel és van még egy narancssárga macskánk is. New York Greenwich Village negyedének helyén egykoron mocsár volt, hogy aztán a huszadik század közepétől otthont adjon a beat nemzedéknek, a folkzenének és a meleg mozgalmaknak.
Llewyn Davis (Oscar Isaac) esténként a Gaslight bárban zenél, méghozzá nem is rosszul. Mégis egyik napról a másikra él, zenésztársa halálával pedig holtpontra jut, ahonnan képtelen elmozdulni. A barátainál húzza meg magát és bár itt a tél, még egy rendes kabátja sincs. Barátokból pedig egyre kevesebb van, mert minden, amihez nyúl, tönkremegy, minden, amibe belefog, eleve halálra van ítélve. Pedig nem akar ő rosszat, igaz, jót sem. Nem akar ő semmit, csak túlélni. És igen, valahogy mindig képes a felszínen maradni, megtűrik, befogadják, egyesek talán még szeretik is és a Sorstól a sokadik utolsó esélyt kapja.
Llewyn Davis megvált minket. Vezekel az eltékozolt tehetségért, az elszalasztott lehetőségkért, a rossz döntésekért és minden hülyeségünkért. Ő mi vagyunk, mindennapi bénázásaink megtestesítője, ezért nem tudjuk nem szeretni. Hiszen azért bukik el, hogy mi legalább egy kicsit jól érezzük magunkat. Hálátlan szerep az antihősöké. De Llewyn Davis legalább választhat. Gyakorlott matrózként elhajózik a problémák elöl, vagy kimegy a színpadra és zenél, mert olyankor megszűnik számára a külvilág. A nézőtér elcsendesedik, minden szem rá szegeződik, miközben eggyé válik azokkal, akikről énekel. A végén taps. Nincs valakinek egy szabad kanapéja? Jó lesz a földön is!
