A Szépség és a Szörnyeteg (La belle et la bete); rendező: Christophe Gans; szereplők: Vincent Cassel, Léa Seydoux, Eduardo Noriega; André Dussollier; színes, magyarul beszélő, francia-német romantikus kalandfilm; 112 perc; 2014; 12
Ébreszd fel az alvó oroszlánt!
Igen, szeretem Vincent Casselt. És igen, azt hittem, amihez köze van, csak jó lehet. És igen, tévedtem. Nem gondoltam, hogy lehet egy film olyan uncsi, hogy még az ő jelenléte sem csökkenti a nyűglődésemet. Nos, lehet. A Szépség és a Szörnyeteg ilyen.
Az eredeti mese megszületésének a célja az volt, hogy hangsúlyozzuk, a valódi szépség belülről fakad, meg ehhez hasonló közhelyek. Azt hiszem, most először sikerült úgy adaptálni a történetet, hogy ez pont hiányzik belőle. Pedig ennek a változatnak a cselekménye áll talán a legközelebb a népmeséhez, amelyben egy gazdag kereskedő tönkre megy és vidékre kénytelen költözni gyerekeivel. Azonban hemzsegnek benne az olyan változtatások, amelyek vagy feleslegesek, vagy a történet kárára válnak. Belle-nek öt testvére van (az események szempontjából akár egyke is lehetne); úgy váltogatják az évszázadokat, mint más az alsóneműjét – ráadásul magyarázat nélkül; továbbá nullára redukálták a szerelmi szálat, és hőseink személyiségének átalakulását. Miközben állati lassú, minden alapfordulatot, ami a „megértést” segíti, kivontak az egyenletből, mondván, ááá… ezt úgyis tudja mindenki.
A látvány első blikkre rendben van, de aztán nézed, nézed, és feltűnik, hogy ezt az erdőt már láttad valahol, aztán újra. Ágak ismétlik magukat. Bár tény, hogy szép ágak.
Azért a szörny elég bénára sikeredett. Talán emlékeztek még arra az osztályon aluli tv sorozatra, amelyben az eredeti történetet akkori napjainkba (80-as évek) helyezték át. A főszerepben Linda Hamilton és Ron Perlman. Esküszöm, az a szörnymaszk sem volt rosszabb ennél.
A kosztümök amúgy tisztességesen hozzák a mese-stílust. Már persze, ha csak az esztétikumot nézzük. Azt hagyjuk figyelmen kívül, hogy a történet az 1820-as években játszódik (az empire ruhák legalábbis erre engednek következtetni). Majd visszaugrunk egy szép nagyot, hogy kiderüljön, mitől is lett szörnyeteg a Szörnyeteg. Na, az már a XVI. század környéke. Hogy a szörny formaldehidben töltötte az eltelt évszázadokat, vagy az is az átok része volt, hogy jó sokáig legyen csúnya, azt nem tudjuk meg. Apropó, átok. Nem tudom eldönteni, hogy ez az erdő királya-őzsuta-arany nyílvessző kombó hozzátesz-e a klasszikus meséhez. Menza nyelven: nem tudom, hogy bukéja van, vagy stiches. És akkor még nem is említettem a Kutymákokat. Tudjátok, mit, döntöttem: stiches.
Megértem, hogy Vincent Cassel szeretett volna forgatni egy olyan filmet, amit a kiskorú gyermekei is megnézhetnek, de miért ezt?
