Gomorra – könyvkritika


Gomorra – Utazás a nápolyi maffia, a Camorra birodalmába
Roberto Saviano
Partvonal Kiadó, 2010.
350 oldal

roberto-saviano-gomorraRoberto Saviano regénye a nápolyi maffiáról 2006-ban látta meg a napvilágot (magyar fordításban 2010-ben jelent meg) és szinte azonnal óriási port kavart mind az olvasók körében, mind pedig az író életében. Nincs ferdítés, nincs szépítés, csak a tiszta valóság, ahogy ő azt megélte, hallotta, olvasta. A könyv megjelenése óta Saviano rendőri felügyelet alatt él, Berlusconi hazaellenesnek nevezte, több fenyegetést kapott, de ez nem tántorította el a további munkától: idén jelent meg Zéró,zéró,zéró című regénye, szintén a Partvonal Kiadó gondozásában, ami a drog útját járja végig.
Matteo Garrone 2008-ban forgatott filmet a Gomorrából, többek között az azóta nemzetközi sztárrá avanzsált Toni Servillo szereplésével. A maffia. Legtöbbünknek Al Pacino vagy Marlon Brando jut eszünkbe erről a szóról, amint jól szabott, drága öltönyökben járják az utcákat, méregdrága autókban közlekednek, tonnaszám eszik a pastat és a beszédükben itt-ott elejtenek olyan olasz szavakat, mint amico, bello, bene. Ez már szinte egy idilli kép, ritkán gondolunk bele abba, hogy ezek a jól öltözött úriemberek bizony elég nagy disznóságokat is művelnek.
A való életben a maffia nem csak néhány fekete autós, lakkcipős, zselézett hajú olaszból áll, akik időnként lelőnek valakit, de ha nem piszkáljuk őket, akkor akár el is felejthetjük a létezésüket. Az igazi maffia az egyszerű ember életét is befolyásolja, nincs olyan, aki ki tudna bújni a keze közül. Amit mi maffiának hívunk, az igazából csak egy gyűjtőnév, az egyes régióknak azonban van saját névvel ellátott, helyi szervezete: Szicíliában a legismertebb a Cosa Nostra, Calabriában a ’Ndrangheta, Pugliában a Sacra Corona Unita és végül a nápolyi Camorra. Habár a legnagyobb „népszerűségnek” a Cosa Nostra örvend- köszönhető ez részben a Keresztapa című filmnek- a legnagyobb kiterjedésű, legszerteágazóbb kétség kívül a Camorra.
Azt hihetnénk, ha nem drogozunk, vagy nem kereskedünk fegyverrel, akkor nem is fogunk beleütközni a Camorra egyik ágába, de ez óriási tévedés. Saviano feltárja nekünk, hogy miként fonódik össze az átlagember (még a mienk, magyaroké is!) élete a maffia különböző üzleti ágazataival. Divatcikkek útjai az illegális varrodákból a párizsi, vagy éppen az Andrássy úti üzletbe, a drog útja Nápolyon át, és persze a szemét útja-kivételesen Campaniába és nem fordítva. Az óriási befektetések és üzletek mellett időnként háborúk törnek ki a klánok között, amit a lakosságnak is el kell szenvednie, hiszen sokszor esnek áldozatul járókelők is az alvilág harcának, csak mert rosszkor voltak rossz helyen. Itt az omertà, azaz a hallgatás, életet menthet, hiánya pedig a legválogatottabb kínzásokat vonhatja maga után. A lakosság pedig már megtanulta, hogy ők semmit nem látnak, és semmit nem hallanak, ha valaki nem hal bele azonnal a sérüléseibe, akkor el kell futni és nem megmenteni, vagy mentőt hívni, mert az egyet jelent azzal, hogy osztozni kívánunk az illető sorsában.
GomorraMillió klisé kering a világban erről a világról, Saviano regénye pedig fejezetről fejezetre dönti le bennünk a kialakult álomvilágot és rádöbbenünk, hogy ez tényleg egy velejéig romlott szervezet, akiknek senki és semmi sem szent, akik észrevétlenül lopóznak be az életünkbe, és akik egy nap alatt pokollá tudják tenni azt. Ha egy rossz filmet látunk, kikapcsoljuk a tévét és azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ez csak kitaláció. A rossz álomból szándékosan kirántjuk magunkat a szemünk felnyitásával és tudjuk, hogy csak álom volt és nem valóság.

Ezzel a regénnyel nem tudjuk ezt megtenni, hiába csukjuk be, amit olvasunk az valóság, attól még hogy nem veszünk róla tudomást, létezik és ezek az események tényleg megtörténtek, ezek az emberek tényleg léteznek (a könyvben szereplő nevek és helyszínek valósak, az író még ezeket sem próbálta diszkréten átírni vagy rövidíteni). Ettől igazán hátborzongató. A rendőrség tehetetlen velük szemben, még ha egyszer-egyszer el is kapnak egy vezetőt, más fog a helyére lépni, aki talán még kegyetlenebb, ráadásul az előd továbbra is kezében tartja a szervezet irányítását, a börtönből üzen újságokon, felvételeken keresztül, vagy a bírósági tárgyaláson egyetlen kézmozdulatával jelzi, hogy kit kell megölni. Az élet az olasz Délen közel sem csak a pizzáról és az azúrkék tengerről szól, itt gyerekeket képeznek ki a drogterjesztésre és golyóállómellényt adva rájuk meglövik őket, hogy megtanulják, nem kell félni a haláltól. Az üzletek kirakatát Kalasnyikovval lövik szét, hogy leteszteljék az új árut. A barlangok dugig vannak tömve az északi területek veszélyes
hulladékával. Ez nem egy tündérország.
Ez egy igazi Gomorra.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Készen állsz Helenre?
Következő cikk A hét röhögései (38.)