Készen állsz Helenre?


helen


Készen állsz Helenre? (Feuchtgebiete); rendező: David Wnendt, szereplők: Carla Juri, Peri Baumeister, Meret Becker, Fred Aaron Blake, Marlen Kruse; színes, feliratos, német vígjáték, 105 perc, 2013 (18)

Nem lenne szabad?

keszen-allsz-helenre?Helen egy 18 éves német kamaszlány. Sokat szexel, de keveset fürdik. Problémája mégsem a higiénia elhanyagolásából adódik: egy verőfényes reggelen a borotvájával megvágja gyulladt aranyerét. A kórházban tovább pukkasztja a körülötte lévő embereket. Az érdekes mégis az, hogy vajon miért nem érdekel ez igazán senkit sem?

Szokták mondani, hogy Németországban, ha nem is szabadosabbak a fiatalok, mint Európa más országaiban (meg kell jegyeznem, alig lehet arrafelé kis csomag óvszert vásárolni, mondván, vagy szedess a pároddal pirulát, esetleg vedd meg a kilósat, vagy haljál bele az AIDS-be nyugodtan), de a német tini-irodalomban mindenképp bátrabban fogalmaznak. Szerkesztők, fordítók szokták mesélni, milyen dilemmát okoz néha egy-egy életkor „bevallása”, mert nagyon jó ez a regény, de ugye mégsem írhatjuk le egy könyvben, hogy egy átlagos kislány, aki néha kábítószerezik, 14 éves.

Ugyanilyen bátor könyv Charlotte Roche Nedves tájak c. 2008-as bestsellere. A belőle készült filmet most mutatják be világszerte, jelenleg is fut filmfesztiválokon, és ahogyan észrevettem, a körülöttem ülő kollégák is jól szórakoztak a vetítésen. Mindez azért lehet, mert ez a vígjáték kísérleti jelleggel váltogatja a komikus, naturalisztikus és szociográfiai fontosságú jeleneteket, menet közben azt gondolhatjuk, lehet, hogy végre őszinte képet kaphatunk az európai fiatalok hétköznapjairól. A film mégis egy elbizonytalanító idézettel indul, egy német könyvkritikából, miszerint ezt a könyvet nem lenne szabad megfilmesíteni. Az embernek pedig folyton ez a mondat motoszkál a fejében, miközben próbálja elképzelni, milyen látványvilágot lehetne még párosítani a fiatalok szabados test-kultúrájának ábrázolásához.

A film nem rossz kísérlet a fenti probléma megoldására, de azt kell hogy mondjuk, David Wnendt rendezőnek, ezt a régóta rágott falatot, nem sikerült tökéletesen megemésztenie.

6/10

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Demóna - kritika
Következő cikk Gomorra - könyvkritika