A pokol kapujában


Araf

A pokol kapujában (Araf), rendező: Yesim Ustaoglu szereplők: Neslihan Atagül, Özcan Deniz, Baris Hacihan, hihal Yalcin, színes, feliratos, török-francia-német filmdráma, 124 perc, 2012 (16)

Zehra álmodozó, ártatlanul gyönyörű fiatal lány, akinek élete akár ugyanolyan is lehetne, mint bármelyik más tinédzseré: elvágyik otthonról, rejtegeti szülei elől a cigit és apró hazugságokkal kimenti magát otthonról, hogy bulizni mehessen barátaival. Csakhogy A pokol kapujában főhőse – ahogy arra a címből is következtetni lehet- nem egy átlagos, kertvárosi süldő lány, aki naplójában illatos tollal örökíti meg első komolyabb szerelmi kapcsolatának pillanatait.
Zehra egy kihalt, nyomorult ipari környéken él családjával, ahol a megélhetésért iskola helyett kénytelen egy autópálya menti kifőzdében éjt nappallá téve dolgozni. Napjai leginkább munkából, a munkába való buszozásból és alvásból állnak, mígnem egy nap megismerkedik a szótlan kamionsofőr Mahurral, akibe a maga kislányos módján beleszeret és viszonyt kezd vele.
A történet ezután válik igazán eseménydússá, a lilaköd szertefoszlása utáni sokkot követően eljutunk a katarzisig, ami úgy földhöz csap, hogy azt gondolnánk, ebből már semmi jót nem lehet kihozni, Yesim Ustaoglu rendezőnőek azonban sikerül és egy groteszk lezárással végül viszonylagos enyhülést találunk.
Araf
A pokol kapujában nem egy túlontúl realista, „ilyen a valódi élet”-féle öncélú művészfilm, bár kétségtelenül sok benne az indokolatlanul hosszúra nyújtott néma jelenet. Különösen zavaró ez a  film első órájában, amikor többször érezhetjük azt, hogy a kopár téli táj és a sokáig maguk elé meredő szereplők kimerevített képe megpróbálja kicsit szájba rágni az üzenetet. Hasonló elmélázó pillanatok a játékidő második részében is visszaköszönnek, a drámai fordulatok közepette azonban már nem csak hangulatelemként, illetve a környezet bemutatását szolgálják, hanem kiegészítik, magyarázzák az eseményeket és a a szereplők cselekedeteit.
Sokunknak talán elképzelhetetlen, hogy emberek úgy élnek, olyan körülmények között és olyan nézetekkel, értékrenddel, ahogyan a film szereplői. A pokol kapujában – egyébként csodálatosan szép- képei dokumentarista jelleggel tárnak fel előttünk egy számunkra idegen világot, brutálisan realista alternatívát teremtve a mostanában elterjedt “coming of age” filmeknek.
7,5/10

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Hetedik sor kvíz 2. - Szülinapoztunk
Következő cikk Még babot?! - Gasztronómia a Spencer-Hill filmekben