Egy relatíve friss banda nyitja a kora estét a negyedik napunkon: a Bastille 2013ban dobta ki első stúdió albumát, de hazájukban szinte azonnal a csúcsra értek, számtalan díjat bezsebelve, szóval őket nem csak az indie szerelmeseinek ajánljuk; nyilván nem tévedésből kapták a Nagyszínpadot se! A londoniakat honfitársnőjük, Lily Allen követi a világot jelentő deszkákon, de amit sokan a leginkább várnak, mégis a soron következő produkció: a Macklemore & Ryan Lewis féle duó színes számainak pörgős skálájával az egyik legizgalmasabb és legszórakoztatóbb koncertnek ígérkezik. Reméljük, hogy most is feszül majd az arany spandex és előkerül a leopárdmintás szőrme, hogy aztán az amerikai-ír fenegyerek komolyabb témájú szövegei se törjék a lelkesedésünk.
Az ötödik nap talán egy kicsit karcsúbb a „nevek” terén, de így nem maradunk show nélkül: a walesi bárdok Manic Street Preachers tagjai nem mai csirkék, de a fejemet teszem rá, hogy a koncertjük minden lesz, csak öreguras nem, és mindenképpen tökéletes étvágycsinálóként szolgálnak majd az esti fejvesztéshez a la KoRn. Jonathan Davis neve egyszerűen garantálja az őrülten jó hangulatot, pont és kész, vita nincs. És ha van egy kis szerencsénk, Skrillex megvárja a szombati repülőgépet, hogy péntek este még beugorjon Davisék mellé és elnyomják együtt a Get up-ot vagy a Narcissistic Cannibal-t.
Ha magyar, ha hiphop, ha underground, akkor késő délután Punnany Massif és Nagyszínpad. Jelentem, hatodik nap, már közel a vég. Este nyolckor érdemes bekukkantani az A38hoz, ahol a Jagwar Ma pendíti meg ausztrál húrjait a maguk szokatlan, pszichedelikus/dance stílusában – nem kell aggódni, úgy hallottuk, hogy élményfokozók nélkül is pazarul lehet élvezni őket. Ez a szombat pedig egy ilyen nap, tudjátok: ilyen, ahol nincsen ereszd el a hajam, csak ereszd el magad és aztán a The Prodigy. Akárki akármit mond, az angol elektronika kihagyhatatlan, hiába voltál már száz koncerten, ez lesz a százegyedik.
A vasárnap lesz az az időszak, mikor a harmadik helyett a hetedik napon támadunk fel. Késő délután a The Kooks fog egy laktató adagnyi brit rockot elénk tálalni, amit egy teli korsónyi hiphoppal öblíthetünk le és az Outkast duó lesz a csaposunk. A Nagyszínpadot a észak-brit Calvin Harris búcsúztatja majd, aki méltán uralja a brit slágerlistákat és nem véletlenül az egyik legnagyobb név a mainstream elektronikus zene mezején – szóval ha élvezted a halott egeret és társait, ezt a skót úriembert sem hagyhatod ki.
És ha még nem dőltél ki a nap végére sem, sőt, most kezdenél el igazán élni, akkor irány az A38 sátor, ahol még hajnali ötkor is újabb fellépő zavarja meg a már hibernálódni és regenerálódni vágyó szigetlakók álmát.
Ha most azon töröd a fejed és sopánkodsz, hogy napközben nem lesz mivel eltöltened az időd – csak nyugalom, hiszen a zenészek mellett temérdek egyetem és főiskola, üzletek, kiadók, sportegyesületek, művészek és egyebek képviseltetik majd magukat, hogy szinte lépni sem lehet a sok programtól.
Az egyik legnépszerűbb ilyen az ArtZone, kulturális „sziget a Szigeten” ahol mindent megtalálsz, aminek egy milliméternyi köze is van a képzőművészetekhez. Betongumikacsa, Cukor üvegékszer, Polóból a Nyakláncod, Te egy képregényben? Cool Installációk és Festészet – hirdeti a Fesztivál honlapja, én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem már a betongumikacsával megfogtak.
Erősen ajánlott kategória még a Szigetfilm, a Free Entry, amivel újraélheted első Szigetélményed – vagy színesebbé teheted az elsőt, ha még korábban nem jártál itt. A filmben a Die Antwoord, a Quimby és a Brains zenéje mellett számos magyar bandát is hallhattok, a vetítést pedig a Dorothy’s Legs együttes zárja élőzenével. Fesztiválnaptár, lábjegyzet: augusztus12, estenyolc, MagicMirror.
Amennyiben se a fellépők, se az egyéb programok nem fogtak meg, akkor is érdemes kilátogatnod. Majd meglátod. Jó lesz. S míg az első fesztiválnapra várakoztok, bújjátok bőszen a fellépőkről összeállított kis listát és nézzétek újra a filmeket, amikhez zenét írtak vagy kölcsönöztek.
