Ha maradnék (If I Stay), rendező: R. J. Cutler, szereplők: Chloe Grace Moretz, Jamie Blackley, Mireille Enos, Liana Liberato, amerikai filmdráma, 107 perc, 2014. (12)
Életem értelme
Portland városa számtalan punkzenekart adott a világnak, a csellista és Beethoven-mániás Mia minden szempontból kilóg a sorból. Élete nagy lehetősége előtt áll, amikor kómába esik és választania kell élet és halál között.
Tolsztojnak van egy rövid meséje, A vénember és a halál: „Egyszer egy vénember fát vágott az erdőn s vitte hazafelé. Messze kellett vinni; kimerült, letette a válláról az ágcsomót és így sóhajtott: – Ó, bár jönne most a halál! Megjelent a halál s így szólt: – Itt vagyok, mit akarsz tőlem? Megrémült most a vénember s ezt felelte: – Segíts nekem ezt a csomó ágat felemelni.” Valószínűleg mindannyiunk életében volt már olyan pillanat, amikor úgy gondoltuk: „Bárcsak meghalnék!”. Persze – a legtöbben – nem gondoltuk komolyan.
A csellista Mia (Moretz) előtt fényes jövő áll, ráadásul a szülei jófej ex-punkok, a kisöccse tündéri és a szerelme, Adam (Blackley) is tehetséges dalszerző-gitáros, élő lemezszerződéssel a zsebében. Mia minden nap lesi a postát, megjött-e a levél a világhírű Juilliard zeneiskolából. Aztán beüt a krach, családjával autóbalesetet szenved, és rá kell jönnie, hogy míg valódi énje kómában fekszik, addig szelleme cél nélkül bolyong a kórház folyosóin. Ahogy az ápolónő mondja, csak rajta múlik, hogy visszatér-e az életbe. Mia szelleme felidézi a múlt szép és kevésbé szép történéseit, hogy meghozza a végső döntést. A kórteremben észrevétlenül láthatja és hallhatja rokonai és barátai ágya melletti őszinte kinyilatkoztatásait. A film olyan dolgokra keresi a választ, mint a mik azok a dolgok, amiért érdemes élni, vagy a milyen veszteségeket vagyunk még képesek elviselni, anélkül, hogy feladnánk? Egyáltalán, van-e értelme életünk sorsdöntő eseményeit osztályozni, rangsorolni és a mérleg két serpenyőjére rakni? A lassan nővé érő Chloe Grace Moretz alakítása meggyőző és bár megtanult csellón játszani, végül csak az arcát adta a jelenetekhez. Ezzel szemben Jamie Blackley maga adott elő minden számot élőben. A
Ha maradnék az élet és halál kérdését egy tinédzser szemszögéből láttatja velünk, aki éppen a felnőtté válás kapuja előtt áll. Korántsem tökéletes, de egyáltalán nem hatásvadász és giccses. Mint mindig, most is szórakoztató volt látni, ahogy a végén a férfi nézőkre hirtelen rátör az „allergia”. Az előzetest felejtsük el.
7/10
