Jobb, ha hallgatsz (Kill the Messenger); rendező: Michael Cuesta; szereplők: Jeremy Renner, Ray Liotta, Tim Blake Nelson, Mary Elizabeth Winstead; színes, magyarul beszélő, amerikai életrajzi dráma, 112 perc, 2014 (16)
Gary Webb újságíró. Három szép gyermeke van és egy mindent megbocsátó felesége. Boldogan élnek San Jose kertvárosában, egészen addig, amíg Gary nem kap egy kihagyhatatlan fülest egy drog-per vádlottjának barátnőjétől. Nem bírja magát távol tartani a sztoritól, és ahogyan hamarosan kiderül, olyan dolgokra bukkan, amik egész hátralévő életében követni fogják…
Az előzetes alapján, akár azt is hihetnénk, hogy ez a film egy azok közül, amelyek a Wall Street farkasának vagy a Dallas Buyers Clubnak a hullámát szeretnék meglovagolni. Minden adott egy izgalmas életrajzi filmhez: kokain, 90-es évek, igaz történet. Az első pár perc után persze rájövünk, ez egy klasszikus értelembe vett, életszagú életrajzi film. A cselekmény tehát kicsit lapos, a karakterek kicsit unalmasak, de minden tényleg úgy történt, ahogyan azt látni fogjuk.
A fentiek csakhamar beigazolódnak. Habár határozottan érezzük a feszültséget (főleg a bevágott archív felvételek miatt), és hogy ez egy fontos, hatalmas erejű alkotás, egy idő után azért elkezd cirkulálni a fejünkben, hogy lehet, hogy a mi hibánk, de minket nem izgat ennyire az Egyesült Államok mocskos kultúrpolitikája a nyolcvanas-kilencvenes években.
Persze Jeremy Renner számára igazi lehetőség lehetne ez a szerep. Mindent beletehet (és bele is tesz) amit eddig nem mutathatott meg. Van itt sírás, monológ, megcsalás és bűnhődés, valahogy mégsem érezzük, hogy ez egy díjnyertes alakítás – bár nem az ő hibája, de ez az egész egy igazi katarzishoz nagyon kevés. Ahogyan a megoldás nélküli történet is az, amit valaki azért mesél el, hogy ne merüljön örökre feledésbe. Azért meséli el, mert így, 20 év elteltével már el lehet. A Jobb, ha hallgatsz remek illusztrációja a modern politikatörténetnek. Se több, se kevesebb.
