Formagyakorlat – Filmhét 2014
Izgalmas dolog három nehéz év filmgyártását végigkövetni. A Filmhét szervezőinek hála, egy hét alatt nézhettük végig ezt a három évet, mint egy tömör összefoglalást arról, hogy a Nagy Magyar Filmválság után hol tart ma a magyar film.
Nem kell megijedni. Nincs semmi baj. Még mindig sokszor eszünkbe jut a sokat idézett Bacsó idézet, a kicsit-sárgább-kicsit-savanyúbb-de-a-miénk, de büszkén mondhatjuk, hogy egyre kevesebbszer.
Láttunk magyar vígjátékot, sci-fit, lélektani drámát, háborús- és ifjúsági filmet is. A paletta arról tanúskodik, hogy sok minden történt három év alatt, készült új Csukás István és új Móricz Zsigmond feldolgozás, rengeteg kisjátékfilm, vizsgafilm és első-játékfilm.
A legtöbb esetben az járt a fejünkben, hogy a filmek nagy része talán csak puszta formatanulmány, bólogattunk is, igen, lehet csinálni Magyarországon sci-fit, háborús filmet, vígjátékot. Vannak itthon olyan színészek is, akiket nem dob le magáról a vászon, olyan dramaturgok, akik egészen gatyába tudnak rázni egy történetet.
Általában viszont úgy éreztük, hogy hát igen, ez azért egy kicsit még mindig sántít, nem működnek a dialógusok, a színészek vagy a fényképezés. De más baja nincs. Tényleg.
A kisfilmekre a tanulmány-jelleg fokozottan igaz, nem arról szólnak, mit akarunk mesélni, inkább az, hogy hogyan. Eszközök kerülnek előtérbe, ugyanaz a 8-10 középkorú szíész a Pesti Színház társulatából, ami megnyerő történet híján, a legtöbb esetben 20 percre is alig köti le a figyelmünket.
A közönség nagy része még mindig vagy szakmabeli, vagy barát. Örülünk egymás munkájának, nincs olyan ismerős, aki ne szerepelt volna ezen a héten a stáblistákon. A statisztikák szerint átlagosan 80 néző ült be vetítésenként, ami mondhatni szép teljesítmény, ahhoz képest, hogy rengeteg dokumentumfilm is szerepelt a programban. Voltak olyan nagyjátékfilmek is, amik alig pár mozinapot bírtak ki a forgalmazásban,most mindenki minden lemaradását pótolhatta.
Emellett remek alkalom volt ez a hét az összehasonlításhoz is. A Filmhét hivatalos katalógusa a Filmalap szemléletes összehasonlításával kezdődik, melyik film mennyit kapott, mekkora volt a teljes költségvetés. A számok háborúja ez, amit végül a közvélemény dönt el: tetszett-e nekünk annyira ez a film, mint az a másik, ami fele annyiból készült?
Nem könnyű ez. A legtöbb esetben azt mondhatjuk, a kevesebb pénzből készült filmek tényleg nem lettek annyira erősek, az a kevés vígjáték, ami elkészült viszont talán tényleg színvonalasabb, mint a Filmalap előtt.
És akkor pár millió forintból elkészült egy olyan film, mint a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, ami társadalompolitikai töltet nélkül is, már most osztatlan sikert aratott a kritikusok és az eddigi nézők körében is, pedig a mozikban még be sem mutatták. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy ha jövőre is megrendezésre kerül a program, vajon hány alkotás kerül majd bemutatásra, hányan jönnek el megnézni az egy éves termést. Reméljük, hogy a szervező bizottság legközelebb majd el meri engedni az olyan időkitöltő gyártási hulladékok vetítését, mint a CAFÉ KÖR c. kisjátékfilm. Mi az első napon láttuk. Csak azért adtunk esélyt egy következő vetítésnek is, mert profik vagyunk.
