Drakula, azaz Vlad Tepes, Havasalföld egykori ura sokszor megmozgatta már az írók, rendezők fantáziáját. Az őt alapul vevő történetekkel Dunát lehetne rekeszteni, és ahány feldolgozás, annyi féle Drakula.
Csütörtökön került a mozikba Gary Shore Az ismeretlen Drakula című filmje. Ennek apropóján szeretnénk egy kis áttekintést nyújtani Madmiyo tolmácsolásában, hogy az évek-évtizedek alatt hogyan változott a Drakula – és vele együtt az általános vámpír – kép. Itt az első rész!
Az egyre kedveltebb vonzó, csinos, fiatal vámpírok sorát még megszakítja a 2004-es Van Helsing film. A címszerepben Hugh Jackman látható, Drakula karakterét pedig Richard Roxburgh játssza. A gróf itt a XIX. század végén jelenik meg, öltözete a kor osztrák-magyar nemesi viseletét idézi.
A fekete darabok itt is kötelezőek – fekete ingen fekete zeke, azon fekete paszomány – sőt, néha köpenyt is visel, és visszatér a jó öreg hátrafésült haj, igaz, szabadabb, kissé zilált, hátrakötött verzióban. Grófunk még eggyel tovább megy a lazaság területén és csinos karikafülbevalót is hord. Szörny alakjától eltekintve viszont Roxburgh sem hordoz magán tipikus vámpír jegyeket.
Ha szó esett Leslie Nielsen paródiájáról, beszélhetünk még Genndy Tartakovsky 2012-es animációs filmjéről, a Hotel Transylvaniáról. Fekete öltöny, elegáns nyaksál, vörös – illetve ez esetben bíbor – bélésű köpeny állógallérral, hátrasimított hajköltemény és talán egy csipetnyi Lugosi Béla hasonlóság. Minden megvan, ami csak kellhet. Plusz egy kamasz vámpírlány és néhány őrült cimbora. Drakula, a hotel tulajdonosa minden porcikájában tökéletes vérszívó. Egy jámbor, vicces, néha ügyetlen vérszívó.
És ha már rajzfilmeknél tartunk, szeretném még megemlíteni a japán animációs sorozatot, a Hellsinget. A Hirano Kóta képregényét alapul vevő rajzfilm első szériája 2001 és 2002 között futott a japán tévében (ez hazánkba 2008-ban jutott el), majd 2006 és 2012 között Hellsing Ultimate címen újradolgozták más (a képregénynek megfelelő) befejezéssel. Én ez utóbbiról szeretnék szót ejteni.
A történet különös főhőse, Alucard – neve visszafelé elég beszédes lehet –, az angol Protestáns Királyi Lovagrend Hellsing szervezetét szolgálja. Messziről felismerhető hosszú, vörös kabátja és a hozzá passzoló kalap. Stílusos sárga pápaszeme mögül elővillan őrült tekintete, mely jellegzetes pszichopata vigyorával egészül ki. Bár a történet nagyjából napjainkban játszódik, Alucard öltözete leginkább a viktoriánus kort idézi.
Van azonban más alakja is. A pántos kényszerzubbonyba bújtatott hosszú hajú rémalak, aki Van Helsing pincéjében várja, hogy valaki feltörje az őt őrző pecsétet, és szabadjára engedje a több ezer elfogyasztott emberi életből nyert hatalmat. Valamint az igazi Drakula gróf, aki teljes pompájában, fenséges páncélzatban vezeti az uralma alá hajtott lelkek seregét. Ez utóbbi pedig szinte kísértetiesen hasonlít aktuális filmünk Az ismeretlen Drakula címszereplőjére.
El kell ismerni a látványtervezők kitettek magukért. A lebilincselő tájak, robusztus várak mellé nagyon szép jelmezeket is kapunk. A történelmi hűség mondjuk erősen megkérdőjelezhető, de az egész film annyira fantasy, hogy ezt fölösleges is firtatni. III. Vlad (Luke Evans) mindenesetre igen szemrevaló páncélokban bravúrozik a film során.
Ha épp nem az ellent kaszabolja, a herceg – mert bizony, itt herceg – Aragorn ünnepi ruhatárából kölcsönvett hosszú, bordó mellényben tetszeleg bőr karvédőkkel, amit időnként kiegészít egy hosszú kabáttal. Másik kedvenc darabja a szegecsekkel kivert hosszú bőr mellény, de ez már nem otthoni viselet. Az összeállítás nagyon jól néz ki, de nekem inkább passzol A Hobbit filmekbe, mint egy Drakula filmbe.
Az igazi szenzáció kétség kívül a páncélzata. Ebből van egy egyszerűbb, kicsit hagyományosabb, de még így is nagyon pofás darab. Ez bőr és fém elemeket ötvöz, az alul kilógó rész pedig alatta láncinget sejtet. A díszítése elég visszafogott, csak a szegélyein szegecselt és a karvédőkön látszik egy sárkányfej alakú dombornyomat. Ezt még akár el is tudom képzelni egy erdélyi katonán.
A másik vértezet olyan, mintha egy fantasy rpg-ből húzták volna elő. Megnézném azt az erdélyi vagy akár török mesterembert, aki megalkot egy ilyet. Annyi rajta a sárkány, hogy az egy seregnek is bőven elég lenne, minden tenyérnyi helyet kidekoráltak egy pikkelyessel. Sőt, alapvetően az egészet pikkelyek díszítik és még kifestegetni sem voltak restek. Kicsit túlzó, kisit giccses, de a mienk. Illetve az övé. És most komolyan. Lehet, hogy sok, de akkor is nagyon jól néz ki.
Az első filmre álmodott gróf óta megannyi elképzelés született és lett megvalósítva, folyamatosan hozzátéve az eredetileg is misztikus karakterhez. Pár évre a három számjegyű évfordulótól így visszatekintve elmondhatjuk, hogy Drakulák jönnek-mennek de egy kicsit mind hajaz a másikra és a fő irányvonal mindig a rettegett szörny és a megkapó férfi kettősségének összehangolása, az aktuális ideálhoz igazítva. És miközben elmélázunk azon, melyik volt számunkra a legszimpatikusabb az évek során, belegondolni sem merünk, hogy még hány utód gyarapíthatja majd az eddigi létszámot. Köszönjük Mr. Stoker!
