Délibáb, rendező: Hajdu Szabolcs; szereplők: Isaach De Bankolé, Răzvan Vasilescu, Török-Illyés Orsolya, Dragoş Bucur, Polgár Tamás; színes, magyar western, 90 perc, 2014 (16)
Fransic (Isaach De Bankolé ) az elefántcsontparton született futballjátékos. Csatár alkat. Bőrkabátja fényes, napszemüvege csillog a fényben. Egy bundabotrány miatt kénytelen meghúzni magát egy időre – Magyarország felé veszi az irányt. Alig jut el a kis faluig, ahova „vonatjegye” szól, rögtön rá kell jönnie, hogy itt a rendőrségnek is csak alig van hatalma, a környéket vendéglátói, Cisco (Răzvan Vasilescu) és bandája tartja rettegésben. Hamar kiderül számára, hogy a kényszerpihenő a Pusztán egyet jelent a rabszolgasággal.
A film Hajdú Szabolcs eddigi legizgalmasabb vállalkozása: képzeljünk el egy olyan westernfilmet, ami itthon játszódik, a magyar pusztán, négy nyelven beszélnek benne és még társadalmi problémákat is feszeget. Az átlag magyar filmnél több irányvonalat kíván összegyúrni a film, talán túl sokat is.
Van egy főszereplőnk, Isaach De Bankolé (Éjszaka a Földön, Kávé és cigaretta, Az irányítás határai), Jim Jarmusch elefántcsontparti színésze. Gyakorlott, természetes, jól áll neki a vászon. Jól állnak neki az eklektikus díszletek is – , Rajk László munkájába Kalmár Bence art director varázsolt életet). Nagy András (A berni követ, Bibliothéque Pascal, Szép napok – csak hogy párat említsünk korábbi munkái közül) képei remekül illeszkednek az eastern-western hangulatba A szereplők mind-mind remekül kidolgozott karakterek, a román focidrukker csatlós (Dragoş Bucur), a taplóarcú magyar lovászfiú (Polgár Tamás), a rabszolgák, szívesen láttunk volna belőlük többet. Többet – ez a szó kavargott folyamatosan a fejünkben, mert egy ilyen grandiózus koncepciótól többet kívántunk volna: több hatásszünetet, több akciót, több fordulatot.
Kerek film lett a Délibáb, de a látványvilág, a karakterek és a hangulat részletesebb kifejtésére szerintünk megérdemelt volna még harminc perc játékidőt.
