
Lázadj kisember!

A premier előtti vetítésen az ország nagykövete – aki egy bűvészmutatványt is bemutatott! – biztosított minket arról, hogy az argentin egy békeszerető nép. Ezt egy percig nem vonom kétségbe. Ugyanakkor a film olyan emberekről szól, akiknél elszakad a cérna. Mert senki nem szereti, ha megalázzák, legyen szó egy másik embertársáról, az államról, vagy éppen szíve választottjáról. Az akciófilmekben utazó Damián Szifron a szkeccsfilmjében úgy helyez egymás mellé hat különálló történetet, hogy azok egy tökéletes egységet alkotnak. Bár különböző műfajokat ölel át, úgymint katasztrófafilm, országúti bosszú vagy thriller, mindegyikre jellemző a fanyar humor. Van itt kapitány, aki egy repülőgépre ültet fel mindenki, aki valaha megbántotta, egy pincérnő, aki egyik vendégében apja halálának okozóját véli felfedezni, egy robbantás szakértő, akivel a parkoló társaság szórakozik, két összeszólalkozó sofőr, egy menyasszony, akinek az esküvőjén megjelenik a vőlegény szeretője és egy apa, aki a fia által okozott halálos balesetet próbálja eltusolni.
Élvezeti értékét tekintve a producerként ténykedő Pedro Almodóvar jobb napjait idézi. A színészek közül Ricardo Darín neve sokak számára ismerős lehet, hazáján kívül is szép karriert futott be, nem érdemtelenül. Az örömfiú 2002-ben a legjobb idegen nyelvű film kategóriában indult az Oscarért, a Szemekbe zárt titok 2010-ben el is nyerte azt. Játszott személyes kedvencemben, A kilenc királynőben és az XXY-ban. A többiek alakítása szintén meggyőző, bizonyítva azt, hogy arrafelé nem csak szappanoperák készülnek.
Az emberek a világon mindenhol hasonló gondokkal küszködnek. Bármilyen meglepő, Argentína sok szempontból hasonlít hozzánk, aki megnézi a filmet, az megérti majd, mire is gondolok pontosan. Az Eszeveszett mesék a legjobb idegen nyelvű film kategóriában száll versenybe az Oscarért. Ügyes, átgondolt, szórakoztató darab. Kötelező.


