Joker (Wild Card), rendező: Simon West, szereplők: Jason Statham, Sofía Vergara, Milo Ventimiglia, Stanley Tucci, színes, magyarul beszélő, amerikai krimi-dráma, 92 perc, 2014 (18)
„A világ legirigyeltebb kincse”
Emlékeztek még a Guy Ritchie filmekben debütáló Bacon-re vagy Törökre? A karaktereket megtestesítő színész annyira szimpatikussá vált, hogy alig vártam, mikor tűnik fel más mozikban is. Na de nem pont a Mars szellemére vagy Az egyetlen című remekekre gondoltam, ezekből az jött le, Hollywoodnak lett még egy Vin Diesele. Természetesen azóta sikerült megbarátkozni a volt műugró akciósztárrá válásával, főleg A szállítónak és a Crank – Felpörgetvének köszönhetően.
Az 1985-ös Heat regény újraadaptálását, a Burt Reynolds által fémjelzett A Las Vegasi zsaru ihlette. A filmben több ismert jelenet és kameraállás is visszaköszön az eredeti változatból. Az írónak nem csak novellákat köszönhetünk, ugyanis a 2 Oscar-díjjal rendelkező William Goldman olyan forgatókönyvekkel ajándékozott meg minket, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Az elnök emberei, A herceg menyasszonya vagy a Tortúra.
A történet szerint a szerencsejáték-függő Nick Wild (Jason Statham) testőrként dolgozik Las Vegas-i kaszinókban. Amikor barátját Holly-t (Dominik García-Lorido) brutálisan helyben hagyja egy gengszter (Milo Ventimiglia). Nick segít neki bosszút állni, ám célpontjáról kiderül, hogy a helyi keresztapa fia.
Simon West (Con Air – A fegyencjárat, Lara Croft: Tomb Raider, The Expendables – A feláldozhatók 2.) rendezéseiben vannak olyan jelenetek, amikről szívesen megemlékezik az ember, de húzzuk a szánkat, ha egy nagy egészként kell tekintenünk a látottakra. Ahhoz tudnám a legjobban hasonlítani, mikor a magyar válogatott kikap 3-1-re, örülünk az egy rúgott gólnak, de a végeredményen nem változtat semmit. 
Ismerve a rendező és a főszereplő eddigi közös projektjeit, meglepve tapasztaltam, hogy a vetítés után egy kezemen meg tudtam számolni hány bunyó volt a filmben. Isten igazából, annyit moralizálnak és beszélgetnek a 92 perc alatt, hogy már az ember kényszeresen követeli valakinek az összeverését. Amikor pedig ez bekövetkezik, akkor olyan percekkel ajándékoz meg minket, a fegyvert elvből elutasító Wild, amelyek egy a magamfajta akciósztárok filmjein felnőtt ember számára is kellemesen hatnak. Az elvesztett játszma utáni feszültség levezető csihi-puhi, ami alá egy karácsonyi dalt raktak, annyira zseniális, hogy nálam bekerült a Top 10 akciófilm bunyóba. Ami inkább fájó pont, hogy a szerencsejáték-függőségre nem fektettek nagyobb hangsúlyt, ha az előzetesben nem említik, a filmből csupán egy beszélgetés során derül ki.
Milo Ventimiglia (Hősök, Szívek szállodája, Rocky Balboa) tökéletesen hisztis ficsúr, Stanley Tucci (Az éhezők viadala, Az ördög Pradát visel) ha a film választásaiban tud is hibázni, a szerepeket még mindig jól hozza. Michael Angarano szoftverfejlesztő motivációjával és szerepével nem voltam kibékülve, de nem is szerepel sokat.
A kanalat lefegyverezéshez használni, már láthattuk Sir Anthony Hopkins-tól a Zorró álarcában, de Jason Statham volna a tökéletes válasz arra, hogy kézipoggyászban miért nem vihetik fel a repülőgépre az utasok.
10/7
