A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey); rendező: Sam Taylor-Johnson; főszereplők: Dakota Johnson, Jamie Dornan, Luke Grimes, Jennifer Ehle, Max Martini; amerikai romantikus dráma; 125 perc; 2015 (18)
Döntsd a tökét, ne siránkozz!
Mamipornóhoz képest kevés a faszállítás Sam Taylor-Johnson regényadaptációjában. Bármennyire is esendő-szexi baba Dakota Johnson, mikor Jamie Dornan dugni kezdi, nem terjeng a vászonról szexszag. Ennek elsősorban az az oka, hogy a fantáziátlan-síkos autóreklámok és a 90-es évek szoftpornóit elegyítő lapos képi világ szivacsként nyeli el a potenciális pinapátoszt: patikamérlegen méricskélt a pesön. Másodsorban az, hogy Dornan befelé növő struma-karizmával, fekete cápaszemekkel és másfél arckifejezéssel rendelkezik.
E. L. James regénye egy katasztrófa. Twilight-fanfictionek indult (esküszöm, nézz utána), tehát egy olyan szerzőről van szó, aki önként eredt Stephenie Meyer nyomdokába. Miss James prózája tinimélységű, stilisztikailag száraz, dramaturgiai szempontból pedig kiszámítható. Főhőse, Anastasia Steele (pornónév par excellence) a szerzőnek magának, tehát a frusztrált amerikai háziasszonynak a megfiatalított kivetülése, egy kispolgári vágycsomó, akivel végigjátszathatja szexfantáziáit. Kaland, játék, kockázat, Romana szoknyában.
És mivel szerzője full kispolgári, ezért lesz A szürke ötven árnyalatából a burzsoá képmutatás iskolapéldája. Anastasia, legalább is a film efféle benyomást kelt, egy hatalmi ideába szeret bele, nem egy személybe: a két lábon járó, határozott milliárdosba, akinek BDSM-fétise először jéggé dermeszti, aztán felforralja szűzbugyiját. Egyébként a filmben ábrázolt BDSM-jelenetek olyannyira lájtosak, amennyire egy hollywoodi film merészségét az egyszeri néző cinizmusa látatlanul is be tudja kalibrálni (és ezért sem működik cseppet sem a csúcsjelenet, mikor Christian Grey állítólag “túlmegy egy határon”, pedig valójában francokat megy túl.)
A film bár mainstream-közelbe hozza a BDSM-et, villámgyorsan elmegy a bátorsága attól, hogy ezt a szexuális szokásformát ne aberrációként kezelje. Christiant kisgyerekkorában rettenetes trauma érte, ezért szereti a fenekelést, ergo nem tiszta agyilag. Anastasiának innentől missziója van: bár rohadtul felizgatja a lányt a sok gyengéd korbácsolás meg spanking meg kötözés megmegmegmegmeg… de ez akkor sem helyes, nem normális, anyuéktól nem ezt tanultam, ergo meg kell Christiant változtatni, ki kell ebből gyógyítani.
Na de tényleg ki kell?
Ja, és a film legnagyobb konfliktusa, hogy aláírjanak egy szerződést.
A Szürke 50 árnyalata filmváltozatának van két tagadhatatlan pozitívuma. A tökéletes helyen van vége (bár ha jól tudom sajnos lesznek folytatásai), illetve a Videodrome kúró-kínzó-kamráját a felső tízezer “játszó szobájaként” sikerül behoznia multiplexeinkbe. Long live the new flesh!
