Liza, a rókatündér; rendező: Ujj Mészáros Károly; szereplők: Balsai Mónika, David Sakurai, Bede Fazekas Szabolcs, Schmied Zoltán, Molnár Piroska, Cserna Antal, Reviczky Gábor; színes, magyar romantikus vígjáték, 98 perc, 2014 (16)
Rókamese
Liza magányos ápolónő. Élete a valahai japán nagykövetasszony ápolásából, és a japán popsztárral, Tomy Tanival tötött képzeletbeli beszélgetésekből áll. Harmincadik születésnapján úgy érzi végre megtalálja a szerelmet a Mekk Burgerben. De akkor hirtelen megtörténik az első rejtélyes haláleset, a nagykövetasszony halála után pedig elkezdenek hullani azok a férfiak, akik ráemelik a tekintetüket Lizára…
Ujj Mészáros Károly filmje öt éve készül. Hosszú idő ez még egy elsőfilmnek is. Sok mindent lát ezalatt egy rendező, sokfelé figyelhet, sok mindent kicsiszolhat. Ez a film ilyen. Remek mű-japán popdalok, finn westrenzene, impulzív jelmezvilág, színek, szagok, zseniális felépített és félszámítógépes díszletek (itt meg kell említeni a Mekk Burger éttermet, amely visszatérő helyszín a filmben, nagyon szerettük). A fényképezés jól átgondolt és mesebeli. (Pedig több operatőr is dolgozott egymás után a filmen.)
Az alakítások nagyrésze sem hagy kivetnivalót maga után. Balsai Móni, Bede Fazekas Szabolcs, Reviczky Gábor mind remekelnek. A régen látott Bán János két mondatos szerepével győz meg minket arról, hogy még mindig megérdemelné akár egy nemzetközi film főszerepét is. Talán a Tomy Tanit játszó David Sakurai merev egyedül. Nem hisszük el róla a popsztárságot, egy egyszerű, bohócnak öltöztetett ázsiai származású európai értelmiségit látunk csak benne.
A történet jól megírt, aranyos mese, helyenként igazán eredeti fordulatokkal és gegekkel megspékelve. Még a Cosmopolitan magazin is (ami a mostanában készült magyar vígjátékok nem kis hányadát érinti, márhogy be kell építeni a reklámot a filmbe, merthogy támogat) olyan tudatosan van beleírva a filmbe, szinte külön szálat kap, szinte különálló korrajzi értékkel bír.
Hibát mégis találunk. A film majdnem minden szempontból (fényképezésében, díszlet- és jelmezvilágában, karakterábrázolásában, könnyed, abszurd szituációiban) nagyon hasonlít Wes Anderson világhírű angol filmrendező markáns jelekkel megpecsételt munkásságára. Legjobban a tavaly bemutatott A Grand Budapest Hotelre, amit meg kell jegyeznünk ezzel a filmmel szinte egy időben forgattak, ha nem később. Anderson világa nem csak bájos és könnyed, festői és mesebeli, hanem egyedülállóan eredeti is. Ezáltal a Liza veszít az értékéből, a harmadik kép után az jut eszünkbe: „na ennyi energiából nem csak az elmúlt idő legjelentősebb magyar vígjátékát lehetett volna megcsinálni, hanem valami nemzetközi szinten is eredeti és új dolgot a pop-film világába.”
Ez utóbbi sajnos nem sikerül. Ezzel szemben vitathatatlan és kimondandó, hogy a Liza, a rókatündér szemléletváltást jelent a magyar filmgyártásban. Ilyen átgondolt és minden területet kihasználó vígjáték ritkán kerül a mozikba.A Száz éves ember… filmnyelvének zsenije jutott eszünkbe, ami a Forrest Gump húsz évvel ezelőtti költségvetésének a töredékéből oldja meg ugyanazt a vizuális tér-idő utazást a modern filmes grafika segítségével. Igazán szórakoztató, színes szagos vígjáték ez a Liza. A magyar mozikba szeretnénk, még, ilyet.
