1989 – Határon (1989), rendező: Anders Ostergaard, Rácz Erzsébet, szereplők: Németh Miklós, Gundula Schafitel, Mathias Rössler, Uta Koch, dán-német-magyar-norvég dokumentumfilm, 90 perc, 2014. (12)
A Németh újraegyesítés, avagy a diplomácia indiszkrét bája
A rendszerváltáshoz vezető utat szögesdrót keresztezte, de éppen volt nálunk csípőfogó.
Először is fogadjuk el azt a tényt, hogy volt rendszerváltás.
Másodszor pedig barátkozzunk meg a gondolattal, hogy 1989-es események egyik ikonikus figurája volt Németh Miklós. A paraszti származású politikus a gazdálkodás helyett választotta a pártot, ezzel együtt az egyetemet és a fővárost. Ott aztán a szamárlétrát végigjárva szokatlanul fiatalon, 40 évesen kerül az ország élére. Végzett közgazdászként egyik első dolga, hogy az ország pénzügyi helyzetét felmérje és ennek eredményeként végtelenül elkeseredjen. Nyugati hitelekből harcoltunk a Nyugat ellen. A Moszkvában tett kötelező pofavizit alkalmával a szovjet pártfőtitkár, bizonyos Gorbacsov mély benyomást tesz rá és viszont. Ebben az időben találják meg Nagy Imre és mártírtársai földi maradványait, az újratemetés gondolatától a pártban mindenkinek feláll a szőr a hátán. És ha ez nem lenne elég, lassan véget ér a nyár, kezd lehűlni a levegő, a Balaton vize sem 22 fokos már, de a kelet-német turisták csak nem akaródznak hazamenni. A nyugati határszélen a vasfüggöny még áll, bár fenntartása és működtetése irdatlan összegeket emészt fel és az is félő, hogy az izgága ujjú kiskatonák még le találnak lőni valakit. Mielőtt valaki a szememre vetné, hogy nem veszem elég komolyan a dolgokat, az alkotók még rajtam is túltesznek. 
A néhai Árkus József szatirikus Panorámájának legszebb pillanatai jutnak eszembe. Minden megjegyzéshez volt egy odaillő kép vagy bejátszás. Az egykori archív felvételek azzal az alámondásos technikával készültek, amivel legutoljára a Vörös Szonját láttam Brigitte Nielsennel és Arnold Schwarzeneggerrel. A mesélő bejárja az egykori helyszíneket, miközben a parlamenti folyosókon összesúgnak a háta mögött. Színészek által játszott névtelen tanácsadói mellett S. Lajos ministránsfiúnak hat.
Ahogy Charlie Wilson nem egyedül nyerte meg az afganisztáni háborút, úgy Németh Miklós sem egyedül döntötte le a berlini falat (ezt egyébként sokan a maguk érdemének tartják, beleértve a szovjet katonák hazaküldését is, de lapzártáig senkit nem sikerült elérnünk). Mivel ez az Ő filmje és az emlékek idővel amúgy is megszépülnek, engedtessék meg, hogy a saját sztorijában akkora jelentőséget tulajdonítson magának, amennyi jól esik. Mindezt jelenlegi jegybankelnökünket idéző, ám annál sokkal választékosabb angolsággal. Egykori kisdobosoknak és úttörőknek kötelező.
