Sam – Kismadár nagy kalandja (Yellowbird), rendező: Christian De Vita, szereplők: Seth Green, Christine Baranski, Yvette Nicole Brown, Brady Corbet, francia családi animációs film, 95 perc, 2014. (6)
Újratervezés
A Wes Anderson és Tim Burton mellett dolgozó rendező első egészestés rajzfilmje kedves, aranyos és minden szempontból gyerekbarát.
A természetben nem túl gyakori, de az állatkertekben régóta bevett szokás, hogy az elárvult állatokat egy másik faj nősténye gondozza. Aggodalomra semmi ok, a szakemberek pontosan tudják, mit csinálnak, ettől még a kisoroszlánból nagyoroszlán, a kismajomból nagymajom válik. Teljesen más a helyzet, ha egy madárfiókát egy katicabogár – még ha nem is szó szerint – vesz a szárnyai alá, mert az súlyos mentálhigiénés problémákhoz vezet. A külsejét tekintve Sam megfelel a madarakkal szemben támasztott követelményeknek, még repülni is tud, de ahogy gondokodik és viselkedik, gyakran még nevelőanyjánál is kiveri a biztosítékot. Beszéljünk most egy kicsit a költözőmadarakról. Az ember azt hinné, hogy veleszületett adottságuk a helyes útvonal fejben tartása, de ez nem így van. Erre csak kevesen képesek, szerencsés esetben ők vezetik a csapatot és a többiek vakon megbíznak bennük. A kalandok akkor kezdődnek, amikor az egyik ilyen vezér egy kóbormacskának köszönhetően jobblétre szenderül, de előtte még elárulja Samnek, hogy merre is kell repülni. Mi már tudjuk, hogy erre nem kifejezetten Sam a legmegfelelőbb madár, a vezér nélkül maradt csapat tagjai azonban nem. A vakon követésnek az lesz az eredménye, hogy a hideg elől menekülve végül nem Afrikában, hanem a fagyos Északon kötnek ki. A rendező Christian De Vita, akinek ez az első egészestés rajzfilmje, Wes Anderson (és Tim Burton) mellett dolgozott olyan filmeken, mint A Grand Budapest Hotel és A fantasztuikus Róka úr. Csapatának, a francia székhelyű TeamTO-nak ez az első 3D-s rajzfilmje. A cég élőszereplős filmek számítógépes animációjáért felel, illetve gyerekcsatornák részére készít rajzfilmeket. Utóbbiak közül nálunk is látható az Angelo Rulez (gyerek Emmy-díjra jelölve), a Babar és Badou kalandjai, valamint a Rabbids: Invázió. 
A forgatókönyv Guilhem Lessafre ornitológus hathatós közreműködésével készült (saját megfigyelései alapján), aki az animációs csapatnak is segített a madarak mozgásának modellezésben, hogy minél kevésbé legyenek rajzfilmszerűek. A történet teljesen gyerekbarát, a netet böngészve azonban rátaláltam a szülők felháborodott bejegyzéseire is. Szerintük Sam rossz példát mutat azzal, hogy felelőtlenül elvállalja a csapat vezetését. Tudás és tehetség nélkül vág neki az útnak, veszélybe sodorva ezzel magát és a többieket. Ráadásul a szerencse is mellészegődik, így gond nélkül megússza a dolgot, mi több győztesen jön ki ebből az egészből. Nos igen, Sam egy antihős, ami a kicsiknek szánt rajzfilmeknél nem túl gyakori. Még ha a vakszerencse folytán is, de sikerre viszi a csapatot és teljesíti küldetését, ami a felnőtt filmekből kiindulva ugyan szokatlan, de minden további nélkül elfogadható tanulságnak, hiszen az életben sincs ez másként. Miért baj, ha egy rajzfilm nem áltatja a gyerekeket? Hülye vagy fiam, de egy kis szerencsével akármi is lehet még belőled. A másik kifogásolt dolog a minőség. A hollywoodi alkotások majmolása nem csak az eltérő anyagi feltételek miatt értelmetlen, de tény, a nézhetetlen (élvezhetetlen) rajzfilmeknél ez bukik ki legelőször. Egy eredeti történettel, egy szokatlan ábrázolásmóddal sokkal többre lehet vinni. Ez a mozi annyiban valóban különleges, hogy egy antihőst emel piedesztára, de ezen kívül a koncepció hátterében tényleg nem sok eredeti gondolat húzódik meg. A megjelenítés viszont meglehetősen érdekes, mert elsőre olcsónak hat, de ha jobban megnézi az ember, észreveszi, hogy mennyi munka van benne. Ez a megállapítás igaz mind az egyes karakterekre, mind a környezetre. Kár, hogy ehhez tényleg jobban meg kell néznünk. Pirospont a szinkronért.
