Valami követ (It Follows); rendező: David Robert Mitchell; szereplők: Maika Monroe, Keir Gilchrist, Olivia Lucchardi, Lili Sepe, Daniel Zovatto; amerikai horrorfilm; 100 perc; 2014 (18)
Jön jön jön
Régebben voltak a valamivel ártalmatlanabb betegségek, amiket nemi érintkezés útján át lehetett adni, aztán jött az AIDS, ami a mai napig szedi az áldozatait. David Robert Mitchell filmjéből egy újfajta halálos nemi betegséget ismerhetünk meg.
Valamiért az utóbbi évek hazai forgalmazói szeszélye a szarabb horrorfilmeket jutalmazza magyarországi bemutatással, míg a rendhagyóbb, okosabb, újszerűbb vagy csak szimplán izgalmasabb alkotások a DVD polcokra kerülnek, esetleg még oda sem. Néha azért akad egy-egy kivétel, és a Valami követ című alkotás esetében is meglepődhettünk, hogy eljut hozzánk. Mindenütt ódákat zengtek róla, 96% a Rotten Tomatoes-on, horrorhoz képest aránylag jó átlag az IMDb-n, szóval minden adott volt egy üde színfolthoz. A végeredmény viszont – legalábbis a Hetedik Sor Közepe szerint – felemás.
Pedig David Robert Mitchell filmje valóban jól indul. Kicsit kortalannak tűnik, egy vicces e-könyvolvasón kívül nem látunk benne semmi modernebb kütyüt, a felnőttek pedig javarészt fel sem bukkannak – szinte végig csak tinédzsereket látunk. Érezhető, hogy a direktor a nyolcvanas években nőtt fel, többek között a Rémálom az Elm utcában sorozaton, a filmzene (melyet a Disasterpeace nevű előadó jegyez) meg elég vastagon merít John Carpenter munkásságából. Sokkeffektet nem nagyon kapunk, Mitchell a lassú, de hatásos építkezés híve, és nagyon ügyesen adagolja a feszültséget.
Aztán valahol a második félidőben elveszti a fonalat, és hiába a jó alapötlet, ha pont ennek következtében nem lehet ügyesen elvarrni a szálakat. Ezt viszont nem részletezhetem tovább, mert akkor lelőnék mindent, ekképp nem marad más, mint annak felvetése, hogy nyissunk itt a honlapon egy spoiler rovatot, ahol már bemutatott/megtekintett filmek befejezéseit lehetne megvitatni. Úgyhogy itt most tényleg csak annyit árulhatok el, hogy a Valami követ második fele önellentmondásba és szinte már unalomba fullad, pedig régen indult már ilyen jól horrorfilm.
