Everest – kritika


EverestEverest, rendező: Baltasar Kormákur, szereplők: Robin Wright, Keira Knightley, Jake Gyllenhaal, Michael Kelly, amerikai-angol dráma, 121 perc, 2015. (12)

Halálos kiváltság

Baltasar Kormákur a Dermesztő mélységben a fagyos óceánba esett izlandi halász csodával határos megmenekülését dolgozta fel. Ezúttal felfelé veszi az irányt, sztárok sokaságát felvonultató filmje az 1996-os Everest-tragédiáról szól. A stáb megjárta a Himaláját és az égiek olyan „kegyesek” voltak hozzájuk, hogy az olaszországi jelenetek forgatásánál sikerült kifogniuk az elmúlt 40 év legnagyobb viharát.  Az eredetileg 150 perces mozit végül 122 percesre vágták, de így sem lesz hiányérzetünk.

EverestA megszámlálhatatlan szívfacsaró történet közül Hollywood rendre kiemel egyet, hogy aztán dollármilliókkal és az igazi szereplőkre csak nagyvonalakban hasonlító színészekkel megtámogatva elmesélje azt. Az Everest azt az esetet dolgozza fel – főként az expedícióval tartó újságíró könyve alapján -, amikor 1996. május 10-én és 11-én többen meghaltak a csúcs meghódítása közben (8-an haltak meg 3 expedícióban, ebből 2, egymással együttműködő expedíciót kísérhetünk figyelemmel).
Ahogy azt a rendelkezésre álló technika fejlődése lehetővé tette, profi hegymászók azzal kezdték el megkeresni a betevőre valót, hogy vastag pénztárcájú, adrenalin függő ügyfeleket vittek fel a Föld legmagasabb csúcsaira. Természetesen úgy az igazi, ha az ügyfelet épségben le is hozzák onnan, hiszen lényegében ez garantálja a további megbízásokat. A kereskedelmi mászásnál az ügyfelek felkészületlenségét ellensúlyozzák a serpák, akik elkészítik a táborokat, felviszik a csomagokat, az oxigénpalackokat, főznek stb. és a hegyi vezetők, akik – gyakorlatilag – megmondják, hova kell lépni. A plazmatévés, masszázsfoteles luxuskategórián kívül léteznek fapados utak is, de tisztálkodásra, étkezésre mindenhol van lehetőség és közös jellemzőként mindig használnak oxigént. Mielőtt legyintenénk, el kell ismernünk, hogy hegymászáshoz elengedhetetlen bizonyos fizikum megléte, és ezekben az emberekben azért van annyi becsvágy, hogy adjanak a felkészülésre, ügyeljenek a kondíciójukra.
EverestA rendkívül változékony időjárás miatt viszonylag kevés idő áll rendelkezésre a csúcsdöntésre, ezért arrafelé rendszeres a torlódás. Ezt elkerülendő, két rivális csoport, az Adventure Consultants és a Mountain Madness vezetői úgy döntenek, közösen vágnak bele a kalandba. Esetünkben a csapat tagjai visszatérő ügyfelek, legtöbbjük tapasztalt hegymászó. Hogy mi motiválja őket, arról keveset tudunk meg, mert vagy nem válaszolnak a kérdésre, vagy a klasszikus, de esetünkben komolytalan választ adják, „mert ott van”. Az egyetlen elfogadható, ugyanakkor szinte kötelezően az embert megkönnyező választ a csúcsdöntéssel másodjára próbálkozó postás(!) adja, aki az őt támogató iskolások által készített zászlót készül kitűzni. A látvány minden esetre magáért beszél. Kormákur nem akar ítéletet mondani, a nézőre bízza azt. Egy orvosnő röviden felvázolja, mi vár rájuk ott fent, de jól tudjuk, ez inkább nekünk, nézőknek szól, hogy legyen miért izgulnunk. Szó szerint haldokolni fognak.
A csúcs felé vezető út sem mentes a feszültségtől, de a visszaút az, ami miatt ebből az egészből film készülhetett. A közelgő vihar miatt van egy fix időpont, ameddig mindenképpen vissza kell indulniuk. Ha ezt a csapat tagjai tartani tudnák, akkor ez lenne a világ legunalmasabb mozija, de ami ezután következik, az egy gyönyörűen fényképezett, zseniális színészi alakításokkal tarkított történet álmokról, családról, kitartásról, bajtársiasságról és csomó-csomó felemelő dologról. A film első felében megkedvelt(etett) szereplők megfagynak, lezuhannak, de minimum elvesztik néhány testrészüket, miközben az alaptáborban és otthon (család, állapotos feleség stb.) mindenki izgul értük…velünk együtt. Az igaz történet elmesélése nem ad lehetőséget arra, hogy gengszterek pénzzel tömött bőröndöket hagyjanak fent a hegyen, de mint tudjuk, az igazán nagy sztorikat az élet hozza. Három dolog van, ami miatt igazán működött nálam, a gyönyörű tájak, az önfeláldozás ábrázolása, és mert tudom, hogy Kormákur a hitelesség érdekében korra és nemre való tekintet nélkül szereti meggyötörni a színészeit.

10_8

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Szuper(hős)betűk
Következő cikk Cinefesten jártunk