Pán (Pan), rendező: Joe Wright, szereplők: Levi Miller, Garrett Hedlund, Hugh Jackman, Rooney Mara, Adeel Akhtar, Nonso Anozie, Amanda Seyfried, színes, magyarul beszélő, amerikai családi film, 111 perc, 2015 (12)
Ismeritek a mesét a kisfiúról, aki soha nem nő fel?
Na, ez nem a mese.
Pán Péter történetét J. M. Barrie írásai óta láthattuk már a vásznon Disney-rajzfilmként, élőszereplős filmként, Robin Williams-szel utótörténetként és most megkaptuk az előzményeket. Csak némileg kifordítva.
A történet kezdetén egy titokzatos lány egy csecsemőt, rajta egy pánsíp alakú medált és egy levelet hagy egy fiúotthon lépcsőin. A gyermek, a kis Péter az otthonban cseperedik fel és igazi kis bajkeverővé válik, miközben fáradhatatlanul reménykedik, hogy édesanyja egyszer eljön érte. A II. világháború idején járunk, az otthonból pedig sorra tűnnek el a gyerekek. A kézenfekvő magyarázat az örökbefogadás, Péter mégis gyanakszik, főleg, mikor barátjával betörnek az otthon zsémbes igazgatójának lakosztályába, és egy láda aranyat találnak. Ugyanitt pedig Péter anyjának levelét, melyből megtudja, hogy – mint az édesanyja szerint minden kisfiú – ő bizony különleges. Hamar kiderül, hogy az eltűnések hátterében valóban nem a háború alatt hirtelen fellendült örökbefogadások állnak, hanem az árvaház személyzete bizony lepaktált a mesebeli kalózokkal, akik éjszakánként a plafonon átteleportálva ragadják el álmukból a gyerekeket. Péter is sorra kerül és egy bravúros légi csatát követően Sohaországban találja magát, ahol az úr a hírhedt Feketeszakáll.
Mellékesen megjegyezném, hogy Pán Péter története jóval korábbra nyúlik vissza, mint a II. világháború, de ez részletkérdés. A meséhez képest is nonszensz elemek ellenére a film első közel 30 perce elég ütősre sikerült. Az elcsépelt Twist Olviéres kezdés után a bungee jumpingozó kalózok, a gyönyörű űrutazás és Sohaország szemet gyönyörködtető tájai elhitetik az emberrel, hogy erre a filmre érdemes volt várni.
A Hugh Jackman által megformált Feketeszakáll pedig az egész film legerősebb karaktere, rockkoncert-szerű belépője a Smells Like Teen Spiritet kántáló kalózok kórusával kísérve egyszerre teljesen őrült és halál laza. Ez volt az a pont, amikor elégedetten bólogatva döntöttük el, hogy ezt imádni fogjuk. Aztán hőseink átkelnek a Feketeszakáll bányász-birodalmát határoló falon, és valami erdei növénytől kábultan minden rohamosan indul el egy nagyon meredek lejtőn.
Tudniillik Pétert és társait nem kisebb cél érdekében rabolták el, mint hogy Feketeszakáll bányászaihoz csatlakozva kitermeljék a földből az értékes tündérport. Bizony, a tündérport rögökben bányásszák… Péter egy kis váratlan lebegéssel bebizonyítja, hogy az ő különlegessége nem csak anyukája elfogultságából adódik. Kis hősünk egyetlen segítője pedig nem más, mint a Flynn Rider és Indiana Jones fura keverékéből született James Hook, akinek még épp megvan mind a két keze. A páros a dilis Smie-vel kiegészülve az első adandó alkalommal megszökik a bányákból, és a dzsungelben rejtőző vademberek után kutatva elindulnak lefelé a már említett lejtőn.
Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a film nagyon szép. Látványos, csillogós, káprázatos. De amit megkapunk a környezettől, azt eléggé megtépázza a történet. Hagyjuk a sablonos és eredeti önmagukból teljesen kitekeredett karaktereket, akikkel a Tetovált lányban olyan jól szereplő Rooney Mara is egy üres és teljesen felejthető alak lesz. Koncentráljunk a nagyobb dolgokra!
Egy előtörténet célja, elviekben, hogy választ adjon a fő szál kérdéseire és kibővítse azt. Ennek itt épp az ellenkezője történik. Mit keres Péter a II. világháborúban? Mitől repülnek a hajók? Hová lett jobbra második csillag, ahonnan tovább? Honnan jött Feketeszakáll? Miért öregszenek az emberek Sohaországban? Mit keres az indiánoknál egy guru? Tigrisliliom miért felnőtt és miért kavar Hookkal? Mik ezek a csontváz madarak? Hogy tud egy ember beleszeretni egy tündérbe, ha az akkora, mint egy légy? Mitől lett Hook gonosz? Péter, a szemed az anyádé? A tündérek miért csak az utolsó pillanatban kapják össze magukat? Mi lett volna, ha Péter elveszíti a medált? Mi lett aztán Feketeszakál bányászaival? Mi lett egyáltalán a bányákkal? A film több kérdést vet fel, mint ahányra választ ad, és az eddigi Pán Péter feldolgozáshoz sem kapcsolódik igazán. Kaptunk valamit, ami nagyon látványos, nagyon mesés, de eléggé elcsépelt, szirupos, és aki a megszokott Pán Péter alakot keresi, az még az árnyékát sem leli meg.
Gyerekfejjel valószínűleg élvezhető, legalábbis a körülöttünk hallható zsivajból, de ha Pán Pétert akartok mutatni a gyerkőcnek, inkább vegyétek elő valamelyik klasszikust! Egyedül Hugh Jackman szuperlaza karaktere mentette a menthetőt, de nem vesztettünk volna vele sokat, ha egyszerűen kimarad ez a kaland az életünkből.
