Az ételművész (Burnt), rendező: John Wells, szereplők: Bradley Cooper, Alicia Vikander, Lily James, Uma Thurman, amerikai komédia, 90 perc, 2015. (16)
Edd meg, amit főztél!
Az ételművész egy kiégett séfről szól, aki vissza akar térni a nagyok közé és közben sokat beszél franciául. Bradley Cooper sokáig hezitált a színészet és a főzés között, az egyetem mellett egy étteremben dolgozott és játszott a Kitchen Confidental című sorozatban. Nem mellesleg franciául tanult és ott is élt fél évig. Mondhatni, Adam Jones karakterét rá írták, pedig eredetileg Keanu Reeves alakította volna évekkel ezelőtt David Fincher rendezésében.
A főzős műsorok reneszánszukat élik. Hol Stahl Judit főz ránk, hol Jamie Oliver 15 perc alatt, hol a celebek egymásra. Gordon Ramsey a pokol konyhájában ordibál, Anthony Bourdaint Zsigmond Vilmos kalauzolja Budapesten, Buddy Valastro számára pedig nem létezik olyan, amit ne lehetne elkészíteni tortából. A nevükkel ellátott, „Made in China” fakanálért háromszoros árat kérnek, de persze semmi garancia nincs rá, hogy finomabb lesz a rántott hús, ha ezzel kevergetjük. Divat a bio és az update, a gyorséttermeket illik cikizni és az a – érdekes – helyzet állt elő, hogy az otthonfőzés és az étterembe járás egyaránt népszerű.
Az ételművész egy a Párizst is megjárt, két Michelin-csillaggal büszkélkedő sztárséfről, John Adamsról (Bradley Cooper) szól, aki néhány év után előkerül a semmiből és Londonban ver tanyát, hogy ott szerezze meg a harmadik csillagját. Balhés múltja miatt senki nem látja szívesen, ráadásul van egy kisebb tartozása is a párizsi drogmaffia felé, akik itt is megtalálják. Régi ismerősétől, Tonytól (Daniel Brühl) kap lehetőséget a visszatérésre, miközben mind az orvosa (Emma Thompson), mind a kritikus közönség (Uma Thurman) felé bizonyítania kell. Mármint hogy megjavult és újra a régi. Csapatát (Sienna Miller, Riccardo Scamarcio, Omar Sy, Sam Keeley) maga állítja össze, hogy bevegye Londont. A múlt továbbra is kísért, feltűnik egykori társa, Reece (Matthew Rhys), valamint szerelme, Anne Marie (Alicia Vikander is.
A filmet egyértelműen Bradley Cooper adja el. Nagyszerűen hozza az eltékozolt tehetséget, akit az étel iránti rajongás tart életben, és aki kap még egy utolsó lehetőséget a bizonyításra. Ehhez persze szembe kell néznie a múltjával, ami egyáltalán nem könnyű. Nem tudjuk meg, hogy mi történt Párizsban, de mind szakmailag, mind emberileg újra el kell fogadtatnia magát másokkal és saját magával is. Láthatjuk azt is, hogy a mellé szegődő, neki bizalmat szavazó embereket mi motiválja, egyeseket a szerelem, másokat a közös múlt, míg vannak olyanok, akik egyszerűen csak a legjobbtól akarnak tanulni. Ez utóbbihoz rengeteg mindent kell lenyelniük, a film egyik tanácsadója maga Gordon Ramsey volt, így bőven kijut az ordibálásból, káromkodásból, megalázásból. Láthatjuk továbbá azt is, hogy mi történik mindaddig, amíg a tányér az asztalunkra kerül. Adriano Goldman olyan gyönyörű képekkel operál, hogy összefut a nyál a szánkban. Daniel Brühl az, akinek játéka sokszor fel sem tűnik, és ha nem lenne ott, csak akkor jönnénk rá, hogy mennyire is hiányzik.
Az ételművész nagy erénye, hogy miközben bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé, egy ember, egy egykoron szebb napokat látott sztárséf mélyrepülésének és felemelkedésének is szemtanúi lehetünk. Úgy mutatja be teljesen hihetően ezt a világot, hogy közben élvezhető tartalma is van. Mindenből kapunk egy keveset, rajtunk múlik, hogy jól lakunk-e vele, vagy sem. Azt a jelenetet, amikor is Adam Jones védelmébe veszi a gyorséttermeket, minden fikázónak megmutatnám.
