Az utaskísérő – Senkit nem hagy kielégítetlenül! (Larry Gaye: Renegade Male Flight Attendant), rendező: Sam Friedlander, szereplők: Mark Feuerstein, Rebecca Romijn, Patrick Warburton, Jayma Mays, amerikai vígjáték, 99 perc, 2015. (16)
Stewie, we are home!
Denzel Washington óta tudjuk, hogy a pilóták és légi utaskísérők nagykanállal habzsolják az életet. Ebben a filmben mindezt büntetlenül teszik, de semmi nem tart örökké, robotokra akarják cserélni őket. Larry Gaye-nek jut az a megtisztelő feladat, hogy megmentse a szakma becsületét.
Larry Gaye (Mark Feuerstein) az utaskísérők Mozartja, egy született zseni, bár kissé öntörvényű. Éppen csak annyira, hogy a saját maga által hozott szabályokat is megszegje. Kollégái istenként tisztelik, isszák a szavait és lesik minden mozdulatát. Szakmájában szinte egyedülálló módon – nevével ellentétben – a női nemet kedveli, ahol komoly sikereket könyvelhet el. Ő mégsem boldog, a gyermek- és fiatalkori traumák állandóan kísértik, mindközül az elbukott pilóta vizsga fáj a legjobban. Mikor a légitársaság vezetősége úgy dönt, az utaskísérőket robotokkal váltják le, rá, a legjobbra vár a feladat, hogy összemérje tudását a bögyös prototípussal (Rebecca Romijn).
A sztori kiagyalója, Mike Sikowitz nevéhez olyan tévésorozatok és rövidfilmek fűződnek, mint az Egy kapcsolat szabályai vagy a Jóbarátok. Sam Friedlander is ebből a közegből érkezett, az általa rendezett The Hustler és Luxusdoki főszereplője is Mark Feuerstein. A rövidebb műfajokban jeleskedő alkotók számára az egészestés mozi túl nagy falatnak bizonyult, mert egy idő után kifullad, szétesik. Pedig egészen jól indul, a pilótákkal és légi utaskísérőkkel kapcsolatos előítéletek hatványozottan köszönnek vissza, szerkezetében és hangulatában pedig a Csupasz pisztoly és Airplane filmekhez hasonlót kapunk. Ne felejtsük el, hogy az előbb említett alkotások sem kifejezetten angolkisasszonyoknak készültek, ennek megfelelően a vaskos poénok, a hímsoviniszta megjegyzések, a szexjelenetek és a sehova nem vezető monológok simán vállalhatóak. Sajnos hamar elfogynak a nagy klasszikusokat idéző ötletek, helyettük az Adam Sandler – Rob Schneider páros olcsó poénjait zúdítják ránk kevésbé vicces flashbackek és a sushi szakács levágott ujjából spriccelő vér kíséretében. A sokadik alakalommal elhangzó Gaye = Meleg szóviccen egy idő után már nem nevetünk. Kár, mert Mark Feuerstein, a Chaplin becenevű színész jól hozza az egyszerre önelégült és frusztrált karaktert, a 43 évesen is vadítóan szexi Rebecca Rominj pedig elsőosztályú humanoid. A mellékszerepekben is olyan nagyszerű színészeteket látunk, mint Stanley Tucci, Mark Warburton, Jason Alexander, Henry Winkler, Richard Riehle vagy éppen Danny Pudi. Az ausztrál komika, Caroline Reid évek óta járja a világot a légi utaskísérő Pam Ann (és közel húsz másik) karakterével. A szakmát szétalázó megjegyzéseken visítva szoktam röhögni, nem kis frászt hozva ezzel a családomra. Ugyanígy vannak ezzel az érintettek is, akiknek külön előadásokat szerveznek. A közönség soraiban helyet foglaló férfi utaskísérők legtöbbje a szintén férfi utaskísérő párjával érkezik, hiszen jól tudjuk, a legjobb poénokat az élet hozza, a sztereotípiák legtöbbször a tényeken alapulnak.
Az utaskísérő a lécet eleve csak sztori szintjén helyezte pár ezer láb magasba, de azért ez így is meglehetősen fapados szórakozás.
