A keresés


A keresésA keresés (The Search), rendező: Michel Hazanavicius, szereplők: Bérénice Bejo, Annette Bening, Nino Kobakhidze, Maxim Yemelyanov, francia filmdráma, 129 perc, 2014. (16)

Vétkesek közt cinkos, aki néma

A némafilmes rendezője a csecsenföldi háborúba visz minket Fred Zinnemann 1948-as, azonos című moziját feldolgozva. Így lett az auschwitzi haláltábort túlélő cseh kisfiúból csecsen árva, a nácikból, orosz katonák, az amerikai katonából pedig francia EU megfigyelő. 

A forgatókönyvíró-rendező régóta dédelgetett álmát valósította meg ezzel a filmmel, még akkor is, ha egy 1948-as alkotás cselekményét helyezte át a közelmúltba. Az első csecsen háború 1994. és 1996. között zajlott, melynek eredményeként Csecsenföld elszakadt Oroszországtól (a csecsen elnök, Dudajev a balti államok mintájában bízva kiáltotta ki a függetlenséget). A civil áldozatok számát 35 és 100 ezer közé teszik és 500 ezren menekültek el lakóhelyükről, rommá lőtt falakat hagyva maguk mögött. A helyzet korántsem rendeződött, ezért került sor, a második csecsen háborúra 1999-ben.
A keresésIde érkezik meg Carole (Bérénice Bejo) az Európai Unió Emberi Jogi Bizottságának munkatársa, aki a látottak alapján arról próbálja meggyőzni főnökeit, hogy ami Csecsenföldön zajlik, az nem Oroszország harca a terrorizmus ellen, hanem fegyveres konfliktus két ország között. Munkája során megismerkedik Hadjival (Abdul Khalim Mamutsiev), az utcán magányosan kóborló kisfiúval és magához veszi. Mivel nincs saját gyereke és a kisfiú nem hajlandó megszólalni, Helentől (Annette Bening), a Vöröskereszt munkatársától kér segítséget, aki menekültekkel, köztük traumás gyerekekkel is foglalkozik. Kiderül, hogy Hadji öccse és nővére is megmenekülnek és éppen Helen veszi őket pártfogásába. A nő viszont nem tudja a Carole-nál élő kisfiú nevét, ezért a testvérek továbbra is keresik egymást. Ezzel párhuzamosan megismerhetjük Kolia (Maksim Emelyanov) történetét, akit egy apró kihágás miatt soroznak be az orosz hadseregbe. A frontvonal mögött az lesz a feladata, hogy a harcban elesett társai hulláját levetkőztesse, személyes tárgyait összegyűjtse és megírja a hivatalos jelentést. A szereplők történte egy ponton találkozik, ami a film elejének és végének is új értelmet ad.
A keresés nem kifejezetten orosz- és háborúellenes film. Hazanavicius ősei litvánok és a szovjet érában százezer számra hurcolták el a balti államok lakóit marhavagonokban Szibériába, teljes pártatlanságot azért ne várjunk tőle. Az sem véletlen, hogy Grúziában forgatták, ahol ugyancsak nem rajonganak az oroszokért. A háborús romok és a felvonultatott haditechnika ultrarealisztikus képet nyújtanak. A történetnek a krími (és újabban szíriai) események adnak aktualitást. Egy valakit biztosan nem lehet elfogultsággal vádolni. Néhány éve olvastam Arkagyij Babcsenkó Jelenetek egy háborúból című könyvét. Az abban leírtak csaknem teljes egészében megegyeznek azzal, amin Kolia megy keresztül. Ezen elsősorban az őt ért, majd később az általa elkövetett kegyetlenkedéseket értem. Márpedig az Angliában PEN-díjat is elnyert (1996-ban még csak 19 éves) Arkagyij Babcsenkó orosz katonaként harcolta végig a két csecsen háborút. Hogy visszatérjek az alapgondolathoz, a film elsősorban tétlenségellenes. A két csecsen háborút az USA és az EU komolyabb szankciók alkalmazása nélkül nézte végig (mostanság az a vicces helyzet áll fenn, hogy az oroszok által odaültetett csecsen elnök, Kadirov tiltott ki az országból európai és amerikai politikusokat, köztük Obamát és Barrosot).
Carole folyamatosan bombázza főnökeit, majd amikor személyesen számol be a Csecsenföldön látottakról, szinte alig kíváncsiak rá, a jelenlévők is inkább csak a körmüket reszelgetik. A Krím-félsziget és Szíria esetében is hasonló tétlenséget tapasztal az ember. Míg Carole karaktere naiv, Helen inkább idealista, nem foglalkozik a háborút kiváltó okokkal, elsődleges céljának azt tekinti, hogy minél több emberen segítsen. Hogy csöpögős? A csöpögős történeteken szocializálódott nyugatiak az életben is csöpögős történetek szereplőivé válnak, éppen ettől válik realisztikussá a film. Ebből a szempontból Bejo és Bening simán hozza a karakterét. A három jelölés és az egy Oscar-díj odaítélése mellett az Amerikai Filmakadémia 1948-as film cseh kisfiúját alakító Ivan Jandl játékát jutalmazta. Abdul Khalim Mamutsiev elképesztő természetességgel és hitelességgel formálja meg Hadji karakterét.  A keresés az egymástól elszakadt testvérek és az orosz kiskatona szívbe markoló történetén keresztül mutatja be a csecsen háború borzalmait, miközben erős kritikát fogalmaz meg mindazokkal a személyekkel és szervezetekkel szemben, akik, és amelyek ezt tétlenül végignézték. Ellenpéldaként hozza fel az EU tisztségviselő és a Vöröskereszt munkatársának karakterét, akikben legalább megvan a segítő szándék. Egy múltbeli esemény kapcsán előrevetíti, hogy a közeljövőben is várhatóak ilyen konfliktusok, így jut el a jelenbe. A figyelem felkeltéséhez hatásvadász elemeket használ, elsősorban azt mutatja meg, amivel érzelmes húrokat tud megpendíteni az emberben. Sokan lesznek olyanok, akik manipulatívnak és demagógnak fogják találni, talán éppen azért, mert az oroszokban látják az európai kultúra megmentőit, talán más miatt, de Hazanavicius tulajdonképpen ezzel el is érte a célját, hiszen vitára hív és indulatokat gerjeszt. Tegyük fel a kérdést magunknak, a világnézetünk írja felül az érzelmeinket vagy fordítva?

10_8

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A tengernél - kritika
Következő cikk Angelina, Brad és a csacsika család