Legújabb testamentum (Le tout nouveau testament), rendező: Jaco van Dormael, szereplők: Pili Groyne, Benoît Poelvoorde, Catherine Deneuve, François Damiens, luxemburgi-francia-belga vígjáték, 113 perc, 2015. (12)
Történetek a mosógépből
A legújabb testamentum megírására azért van szükség, mert Isten egy kissé elszállt a saját dicsőségére. Életünket már-már olyan szinten pokollá teszi, hogy azt saját lánya, Ea sem nézheti tétlenül. Megérett az idő a változásra, a halandóság még soha nem volt ilyen vicces.
Naponta találkozunk azzal a jelenséggel, amikor egy suttyónak hatalom van a kezében. Bár nem rajtunk múlik, igyekszünk kerülni az ilyen helyzeteket, hiszen legtöbbször tehetetlenek vagyunk. De mi van akkor, ha az a suttyó maga Isten (Benoît Poelvoorde), akinek korlátlan hatalom van a kezében és gyakorlatilag bárkivel azt tehet, amit csak akar? Ráadásul mindezt határtalan élvezettel teszi. Annak ellenére, hogy Isten Brüsszelben él és uniós állampolgárként szabadon utazhatna bárhova, lakásának még sincs se ajtaja, se ablaka. Ő beéri azzal, ha a hűtő magától megtelik sörrel, ha terrorizálhatja feleségét és lányát, és ha a dolgozószobájában a számítógép mögött ülve újabb és újabb, az emberek mindennapi életét megkeserítő szabályokat találhat ki. Nem csoda, hogy fia, JC egyszer már fellázadt ellene, a történetet mindannyian jól ismerjük. A feleség (Yolande Moreau) meg sem mer nyikkanni, egész nap mos, főz, takarít, a maradék szabadidejében pedig a baseball kártyáit rakosgatja. Lányuk, Ea (Pili Groyne) már más tészta, inkább a bátyjára hasonlít, így egy szép napon úgy dönt, hátrahagyja a gyűlölt családi fészket és hat apostolt maga köré gyűjtve megírja a legújabb testamentumot. De még mielőtt elindulna, apja számítógépének segítségével kiszivárogtatja az emberek halálának dátumát, nem kis galibát okozva ezzel a világban.
Ez az ártalmatlan tréfa megkérdőjelez mindent, amiben hiszünk, amiért vagyunk, de mivel vígjátékról van szó, ne várjunk a témában száraz teológiai okfejtéseket. Isten Ea után ered, számítógépe nélkül azonban nem sokat tehet, a csodatevés a négy fal között marad. Míg Ea egy hajléktalan segítségével elkezdi összeszedni a maga hat apostolát – akiknek külön-külön ismerkedhetünk meg a történetével -, Isten végre szembesülhet az általa létrehozott valósággal, ami számára felér egy hatalmas pofonnal.
A film első fele vicces és eredeti, az abszurd humor olyan mennyiségben és minőségben van jelen, amit leginkább a La Manche túloldaláról szoktunk meg, de aztán leül, a humor is egyre öncélúbbá válik, nevetésünk már nem mindig őszinte. Menet közben úgy dönt, nem akar szórakoztató valláskritika lenni, beéri azzal, hogy egy kedves és vicces mese okos gondolatokkal, drámai áthallással. Poelvoorde zseniális, de Yolande Moreaut és Pili Groynet is nagyon szerettem. A pap szerepében Johan Heldenberghet, az Oscar-jelölt Alabama és Monroe Monroe-ját láthatjuk, míg az apostolok között felbukkan a másik nagy belga nevettető, François Damiens és a francia mozi nagyasszonya, Catherine Deneuve is, utóbbi egy hatalmas hímgorilla (mások szerint orángután) társaságában.
A Legújabb testamentum Isten megismeréséhez az égvilágon semmilyen segítséget nem nyújt, megtekintése egészséges humorérzék és tolerancia megléte esetén ajánlott!
