Snoopy és Charlie Brown - A Peanuts film

Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts film; rendező: Steve Martino; főszereplők: Bill Melendez, Noah Schnapp, Thrombone Shorty, Rebecca Bloom, Anastasia Bredikhina, Francesca Capaldi; színes, magyarul beszélő amerikai családi animációs film; 92 perc; 2015 (6)

Charlie Brown megszokottan tengeti balszerencsével és kétbalkezességgel teli életét hűséges ebe, Snoopy társaságában. Charlie Brown híresen ügyetlen és kitartás tekintetében sincs mivel büszkélkednie, ám élete új fordulatot vesz, mikor új lány érkezik az osztályba. A mindennapok megpróbáltatásai mellé így új, szent cél társul: megszólítani a szépséges Vöröskét.
Charles M. Schulz 1950-ben kezdte el a Peanuts képregények rajzolását és 2000-ben bekövetkezett haláláig csaknem 18 000 képsort jelentetett meg. Történetei egy kis közösség kisiskolás tagjainak mindennapjait mutatják be. A szereplők mind nagyon más karakterek, egy azonban közös bennük: egyikük sem tökéletes. Ezen képsorokból állít össze egy nagy csokrot A Peanuts film, némi fűszerezéssel.
A film egy egészestés történetbe rendezi a képregény legismertebb poénjait és jellegzetes fogásait. Kapunk egy szeletként Charlie Brown sportbéli szerencsétlenkedéseiből, betekintést nyerünk a lányok gyermeki szerelmeibe, megismerhetjük Lucy önjelölt pszichológus oldalát és bepillanthatunk Snoopy fantáziájába, ahol legfőbb ellenségével, a Vörös báróval harcol élete szerelméért. Mindez a kis Vöröske kegyeiért vívott harc keretébe csomagolva.
A film szépen követi a régi fogásokat. Egyáltalán nem találkozunk például felnőtt szereplőkkel, ha jelenlétük mégis elengedhetetlen, sosem látjuk őket, a hangjuk pedig érthetetlen zaj, abszolút a gyerekek világába csöppenünk. Azonnal szembetűnik azonban az animáció, hiszen a régi butácska rajzokat egy az egyben átültették 3D animációvá, ami meglehetősen furcsa eredményt alkot majd az öreg motorosok számára.
Szeretném, de nem tudom nem összehasonlítani a régebbi Peanuts filmekkel. A kis hazánkba 1990-ben eljutott Jó utat, Charlie Brown! gyermekkorom egyik kedvenc darabja volt. A történet minden gyermeki ártatlanság mellett is tartogatott rejtélyt, izgalmat és néhány olyan poént, amin felnőtt fejjel is jót derül az ember. Most kevesebb a fanyar humor, ami jellemezte Charles M. Schulz stílusjegyeit, mondhatni egy kissé világosabb kontraszttal mutatja be az új generációnak a Peanuts képregények kockáit. Családi mozi helyett inkább nevezném kimondottan gyerekfilmnek, hiszen a legnagyobb izgalmat az tartogatja, hogy sikerül-e befejezni a házi dolgozatot, az egyetlen valamire való veszélyforrás pedig csupán Snoopy képzeletében létezik. Mentségére legyen szólva, hogy annyira viszont nem gyerekfilm, mint a Minyonok, tehát a szülők, akik az esetek nagy részében – vagyis mindig – elkísérik a lurkókat sem fognak unatkozni rajta.
Mindezzel együtt egy kedves, szórakoztató filmről van szó, ami sok nevetést és tanulságot tartogat a fiatalabb generáció számára.