Steve Jobs (Steve Jobs), rendező: Danny Boyle, szereplők: Michael Fassbender, Kate Winslet, Seth Rogen, Jeff Daniels, színes, magyarul beszélő, amerikai életrajzi film, 123 perc, 2015
Nem könnyű egy vizionárius élete
Tényleg kell egy újabb Steve Jobsról szóló film? Hiszen az előzőt 2013-ban mutatták be, és bár Jobs mérhetetlenül nagy hatással volt világunkra, és senki nem vonja kétségbe, hogy ő az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb személyisége, de mégis: nem túlzás ez? Az első film mondjuk megbukott (nálunk már csak dvd-n jött ki, Jobs – Gondolkozz másképp címmel), szóval talán jogos az igény, hogy Hollywood kiköszörülje a csorbát, és méltó filmmel rukkoljon elő.
Ha végigtekintünk a készítők névsorán, látható, hogy a második filmhez nívósabb csapat is jött össze. Aaron Sorkin neve sokáig egyet jelentett a minőségi televíziózással, így nem csoda, hogy Hollywood boldogan ölelte a keblére, amikor otthagyta a sorozatozást. Nem mellesleg a Social Network – A közösségi hálóért forgatókönyvírói Oscart kapott, tud tehát egyet s mást arról, hogyan kell sikeresen adaptálni egy szilícium-völgyi nagyágyúról szóló könyvet (jelen esetben Walter Isaacson magyarul is megjelent könyvét), logikus döntés volt hát, hogy ezt is ő írja. Beigazolódni látszik, hogy érdemes volt rábízni a forgatókönyvet, hiszen vasárnap már be is zsebelte érte a Golden Globe-ot (közben kiderült, hogy a szobrot nem fogja begyűjteni, mert csak Fassbender és Winslet kapott nominációt).
Danny Boyle viszont azt tudja nagyon jól, hogyan kell sikeres filmet rendezni, elég csak a Gettómilliomosra gondolni (bár szerintem a kultikus Trainspottinghoz többen kötik a nevét). A színészgárda minősége is az új film javára dől el. A két Jobs-film főszereplője, Fassbender és Kutcher között akkora a különbség, hogy nem is szabadott volna egy mondatba leírnom kettőjük nevét. És amíg Kutcher nem kapott nagy neveket maga mellé, Fassbendernek olyan társai vannak, mint a díjmágnes Kate Winslet, Seth Rogen és Jeff Daniels. Az eddigiek megerősítése, hogy a Sorkin-Fassbender-Winslet hármas szinte minden fontos filmes díjnál legalább a jelölésig eljutott, szóval ennyi előzmény után szerintem jogosan nagy elvárásokkal ültem be a filmre, gondoltam is, hogy majd még pótszéket kell rajzolni a végső értékeléshez. (Spoiler: nem kellett.)
A film olyan letisztult dizájnnal dolgozik, mint az Apple: Steve Jobs három fontos termékbemutatójára készül, 1984-ben, 1988-ban és 1998-ban, a közvetlenül ezek előtt zajló eseményeket látjuk. Három felvonás, némi visszaemlékezéssel fűszerezve. Mindháromszor öt ember látogatja meg az öltözőben vagy a folyosókon Jobs-t: a legbizalmasabb munkatárs (Winslet), az apafigura-üzlettárs (Daniels), a régi társ a kezdeti időkből (Rogen), a kolléga-barát (Michael Stuhlbarg) és Jobs lánya (három különböző lány alakítja, 5, 9 és 19 évesen). Sokkal inkább az emberi kapcsolatokon van tehát a hangsúly, mintsem a technikai fejlesztéseken, vagyis nemcsak az Apple-termékek elkötelezett híveit célozza meg a film.
Tudni lehet Jobs-ról, hogy nem finomkodott, kemény ember volt, sőt, egyenesen bunkó, de a zsenialitása és egyedülálló jövőbelátása miatt ezt megbocsátották neki (kénytelenek voltak). A film szerint kevés embert tartott valamire, de ez az öt mindenképpen beletartozott a kis csoportba. (Jellemző részlet, amikor Jobs megy a folyosón, és elmegy mellette egy noname munkatárs, akit mi is csak elmosódva látunk, hiszen valószínűleg Jobs is csak elmosódva láthatta, ha egyáltalán: a nem fontos dolgokra nem figyelt). A fókuszunk középpontjában Jobs két „gyermekéhez” való viszonya áll: a dédelgetett gépekhez és az elején kevésbé dédelgetett hús-vér lányához, ez a két kapcsolat a film mozgatórugója. Jobs tűzön-vízen át ragaszkodik elképzeléseihez és a termékeihez, ha kell, mindenkivel összeveszik, míg a lányával csak az évek múlásával lesz egyre szorosabb és bensőségesebb a viszonya. Vélt vagy valós sérelmek, rendesen át nem beszélt konfliktusok, gyerekkori traumák és a végtelenségig kitartó, lojális barátság párbeszédei adják ki a filmet, mert igen, csak beszélnek és beszélnek, ahogy az egy rendes Sorkin filmhez illik is. Sajnos ugyanettől kissé unalmassá is válik a film a felétől, kiszámítható lesz, hiszen tudjuk, hogy az öt karakter mindenképpen fel fog vonulni. Nem tudja a film megtartani a kezdeti izgalmat és lendületet, hiába vannak visszatérő poénok és nagy mondatok elhintve a dialógusokban. A szituációk eredeti módon vannak filmezve, és láthatóan igyekeztek képileg ügyesen feloldani a töménytelen szöveget egy-egy záróképpel, de a három helyszínnel behatárolt történet túl szikár, nem kapunk rálátást a szereplők életére, motivációira, túl szűk a látómező.
A színészek látszólag könnyedén megoldották a feladatukat, erőlködés vagy túljátszás nélkül játsszák a szerepüket (két-két hetet gyakoroltak a felvételek előtt, ez nem nagyon jellemző Hollywoodban). Egyáltalán nem zavaró, hogy Fassbender nem hasonlít Jobs-ra, nem keressük a hasonlóságot, mert a színész alakítása elfeledteti velünk az eredeti arcot, és ez mindenképpen nagy teljesítmény.
A rendezőt és az operatőrt (nem túl ismert név, Kuhler) dicséri, hogy három különböző technikával rögzítették a jeleneteket, így a 80-as évek elejének hangulatát nemcsak a nevetséges hajak, ruhák és szemüvegkeretek adják vissza, hanem a szemcsés és kissé elmosódott kép is, míg a 90-es évekbeli nagy ugrást képileg is remekül érzékelteti a digitális felvétel. A jelmez-, smink- és hajszakosztály is jól vizsgázott, főleg, hogy a nyolcvanas évek hálás téma, ki is használják.
Sajnos mi szinkronizálva kapjuk a filmet, ezért elveszik a film egyik sajátossága és nem is lesz érthető, miért olyan nagy szám Winslet alakítása. Az eredetiben az angol színésznő elsajátított és végigvitt egy lengyel akcentust, amit minden színész esetében nagyra értékelnek a díjazók. (A magyar változatban Ónodi Eszter mintha próbált volna néha az l-hanggal játszani, de nem következetesen, vagy csak a fülem csapott be.)
A végén a kötelező amerikai szirupöntettel megöntözik a filmet, de szerencsére nem viszik túlzásba, és csak jelzésérték szintjén látjuk, ahogy talán Steve Jobs is elsajátítja végre a cég szlogenjét: Think different.
