Az 5. hullám (The 5th Wave); rendező: J Blakeson; főszereplők: Chloe Grace Moretz, Nick Robinson,Maika Monroe, Liev Schreiber;színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus thriller, 111 perc, 2016 (16)
A manapság oly népszerű fiatal felnőtteknek szóló sci-fi kalandregények egyik újabb filmadaptációját kapjuk Az 5. hullámban.
Egy nap a semmiből feltűnnek a hatalmas űrhajók, beterítik az eget, és mielőtt az emberiség észbe kaphatna, már támadásba is lendülnek. Az 1. hullám a sötétség, az energia megszűnése. A 2. a rombolás, a városok elárasztása. A 3. a járvány, mely a megmaradt emberiség nagy részét elpusztítja. A 4.-né az idegenek emberbőrbe bújva férkőznek a túlélők közé és belülről pusztítják el őket. És amikor már nem bízhatsz senkiben, akkor jön az 5. hullám. Vajon honnan tudjuk egyáltalán, hogy lesz 5.? Mindenki állati biztos a dolgában, igazándiból nem derül ki, mire alapozva. Na, sebaj, végül is egészen logikus. Az azonban már kevésbé, hogy mikor a „sötétségtől” tönkrement járművek, és teljesen tehetetlen túlélők közé behajt egy csapat katona berregő motorokkal süvítő terepjárókon, akkor miért nem kérdez senki semmit…
A film tele van ehhez hasonló teljesen értelmetlen lépésekkel, amiből két dologra lehet következtetni: vagy nagyon nem lett ez az egész átgondolva, vagy minden szereplő agyilag teljesen zokni. Hogy, hogy nem, a csodával határos módon működő kocsikkal érkező katonaság felnyalábolja a túlélő táborban tartózkodó gyerekeket, hogy aztán egy titkos bázisra szállítva őket hadsereget képezzen ki az idegenek ellen. Durván három nap alatt. Gyerekekből…
Nem szeretnék mélyebben belemenni a történet részleteibe, a lényeg, hogy ezer kérdésünk maradt a film végén, amit valószínűleg nem csak nem akart, de nem is nagyon tudott volna senki megválaszolni. És hogy milyen a film a történet hibáin túl? Unalmas. Az ember arra várna, hogy ha már értelmet nem sokat talál, legalább kap egy kis látványt és akciót.
De sajnos nem. Szinte minden egyes történés előre megjósolható, a „csavarok” már-már kötelező rendben fedik fel magukat. A megdöbbentőnek szánt fordulatokat egy idő után már nem tudjuk követni, ahogy azt sem, hogy melyik karakternek végül is mi a motivációja.
Chloe Grace Moretz elmondása szerint már olvasta a könyvet, és amikor megtudta, hogy a Sony megvette a megfilmesítésnek a jogait végig azon volt, hogy ő játszhassa el kedvenc karakterét Cassie Sullivant. A tavaly már egy blockbustert (Jurassic World) behúzó Nick Robinson szokásosan minden slamasztikából ki tud szabadulni, de számunkra még mindig nem hitelesebb, mint más young adult filmekből ismert Liam Hemsworth vagy Theo James. Alex Roe pedig akármennyire is túlidealizált, akkor is a legkínosabb jeleneteket neki köszönhetjük, amiken sajnos a közönség is sokszor felnevetett. Zackary Arthur, pedig elég egysíkúan van bemutatva, a gyerekek koloncok, más ne is jusson róluk eszünkbe, noha láttunk már erre ellenpéldát hasonlóan apokaliptikus közegben szereplő Carl Grimes (The Walking Dead) személyében, de nem baj. Viszont jöhet árvíz, járvány, kiképzés, harc, robbantás és menekülés: a smink és a körömlakk mindent túlél.
