Creed – Apollo fia (Creed); rendező: Ryan Coogler; főszereplők: Michael B. Jordan, Sylvester Stallone, Tessa Thompson, Tony Bellew, Phylicia Rashad; amerikai sportdráma; 133 perc; 2015 (12)
Mindörökké Rocky
Maga Sylvester Stallone sem gondolhatta 1976-ban, hogy a Rocky kultusz még negyven év múlva is tündökölni fog, ráadásul nem is akárhogy, hanem a régi fényében. A sorrendben hetedik film a legjobb rész az Oscar-díjas első epizód óta.
Vannak színészek, akik végleg lezüllenek, és vannak, akik öregkorukra érnek be igazán. Korábban Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone neve szinte automatikus garancia volt az Arany Málna díjesőre, de minimum jelölésekre, viszont 2015-ben, a hetedik iksz kapujában mind a ketten leraktak egy-egy remek alakítást az asztalra. Arnie-t a Maggie című kváz-horrorfilmért dicsérték agyba-főbe, Sly pedig begyűjtötte élete első Golden Globe-ját a Creedért, és még az Oscarért is versenyben van. Utoljára (és egyben először) az első Rocky kapcsán jelölték a díjra.
Ahogy Stallone a Golden Globe átvételekor viccesen fogalmazott, Rocky Balboa az ő legjobb fiktív barátja, és neki köszönhet a legtöbbet. Negyven éve ennek a szerepnek a kapcsán ismerte meg a világ az olasz származású amerikai színész nevét, és hiába lett Rambo is egy meglehetősen markáns karakter, Rocky legalább nem nyírt ki senkit, még a ringben sem. Az első rész kiválóra sikeredett, semmi nem volt benne a későbbi folytatások gyakran nevetséges idealizmusából, és elnyerte a legjobb filmért járó Oscar-díjat (mondjuk, hogy hogyan előzhette meg a Taxisofőrt, az jó kérdés, de mindez persze nem von le semmit az értékéből).
Sly a második résztől átvette a rendezői feladatokat, és a széria gyorsan hanyatlásnak indult. A második epizódban Rocky rögtön visszavágott Apollónak, és a harmadik részben a szimpatikusan egyszerű, alsóosztálybeli srác helyett már egy dúsgazdag vérprofi bokszoló győzte le a Mr. T alakította Clubber Langet (utóbbi karakter nemrég a Ted 2 készítőit is megihlette), valamint Hulk Hogant. A Rocky IV, a széria legsikeresebb része pedig már nem csak a bokszról, hanem a hidegháborúról is szólt, benne egy-két emlékezetesen röhejes jelenettel: például azzal, amikor a szovjet antikrisztus a létező legmodernebb, sőt, futurisztikus masinák segítségével készül fel a bunyóra, míg az amerikai hős a szibériai (a valóságban wyomingi) hegyekben szekerekkel, kerti szerszámokkal és egyéb kezdetleges eszközökkel gyakorol.
Az ötödik részre visszatért az első Rocky rendezője, John G. Avildsen, és itt Sly már nem nagyon bokszolt, hanem inkább edzősködött – a végeredmény nem sikerült túl izmosra, emberünk pedig azóta ezt tartja a sorozat leggyengébb momentumának. Balboa aztán 16 évig parkolópályára került, és csak azután bukkant fel újra, amikor Stallone egy komplett többéves karrierszünetet lezárt. A 2006-os hatodik részben ismét bokszolt, és olyasmi történt vele, ami már régóta nem: senki sem látta a nevét a következő évi Arany Málna díj jelöltjei között. A szimplán Rocky Balboa címre keresztelt alkotás a pénztáraknál is jól kaszált, és Sly valószínűleg ennek köszönheti, hogy nem sokkal később sikeresen rehabilitálta másik fiktív barátját, Rambót is, az Expendables sorozat beindításáról nem is beszélve.
A hatos rész végén úgy tűnt, hogy Rocky sikerrel és emelt fővel búcsúzott el a közönségtől, Sly megnyugodva küldte nyugdíjba a karaktert, de aztán pár évvel ezelőtt egy Ryan Coogler nevű huszonéves rendező egyre kitartóbban kezdett kopogtatni az ajtaján, azzal a céllal, hogy úgymond rebootolják a szériát. Stallone végül beadta a derekát, meghozva ezzel élete egyik legbölcsebb döntését – a nem annyira Rocky VII-nek, mintsem inkább egy új sorozat első részének tekinthető Creed már több mint 100 millió dollár felett jár az USA-ban, a díjak meg csak úgy özönlenek.
És akkor jöhet az adekvát kérdés, hogy Sly tényleg ennyire jó-e benne. A válasz pedig az, hogy igen. Ebbe biztos belejátszik egy kicsit az is, hogy korábban milyen vacakul alakított micsoda hulladék filmekben (Dredd bíró, Állj vagy lő a mamám, Túl a csúcson, és még sokáig sorolhatnánk), de ez most nem is annyira lényeges. Ahhoz persze, hogy ez a film jó legyen, még nem elég egy jó Stallone, kell hozzá egy jó Michael B. Jordan, valamint egy jó rendező is (a kosárlabdázó nevű színész már Coogler első mozifilmjében is főszerepet játszott). Szerencsére egyik összetevővel sem volt gond, és a Creed úgy lett jó film, hogy egyrészt előre mutat, másrészt visszahoz ismerős motívumokat a korábbi részekből. A soundtracket a hip hop uralja (olyan philadelphiai illetőségű együttesekkel, mint a Roots), és felbukkannak a szokásos tréningmontázsok, itt is van futójelenet, és a legendás lépcsősor is fontos szerepet kap megint.
Ami extra pozitívum, hogy a bokszjelenetek hitelesebbek lettek: a Rocky filmek egyik leggyengébb láncszeme mindig is az volt, hogy az ökölvívók egyáltalán nem védekeznek, hanem csak ütnek. Itt most ez is valóságosabbra sikeredett (bár ehhez nyilván egy szakértőt kéne megkérdezni), a lényeg viszont az, hogy sikerült életet lehelni egy lezártnak tűnt szériába, egy korosodó akciósztár pedig bebizonyította, hogy nem csak bunyózni meg lövöldözni tud. Talán még az Oscar sem lenne érdemtelen.
