A dán lány (The Danish Girl); rendező: Tom Hooper; szereplők: Eddie Redmayne, Alicia Vikander, Amber Heard, Ben Whishaw, Matthias Schoenaerts, Sebastian Koch; színes, magyarul beszélő, amerikai-angol életrajzi dráma, 120 perc, 2015; 16
Egy test, két lélek
Szívesen mondanám, hogy A dán lány legnagyobb problémája, hogy tintaszagú lett az adaptáció, de ennél súlyosabb gondokkal küzd.
Az csak egy dolog, hogy míg bizonyos momentumokat színtisztán átvesz az alapjául szolgáló regényből, addig igazán lényeges elemek kimaradnak, vagy a felismerhetetlenségig átalakulnak. Az egyetlen mentsége, hogy itt az eredeti könyv is hagy kívánnivalókat maga után. A baj az, hogy az átdolgozás ahelyett, hogy kiküszöbölte volna, inkább tökéletesen átemelte az említett hibákat. Ennek a történetnek nyilvánvalóan a kuriozitás a fő erőssége. Olyan szituációt mutat be, amit nem gyakran látunk. Mert ugyan született már jó pár film nemátalakító műtéten átesett emberekről, de hogy az valós eseményeken alapuljon, egy viszonylag ismert művészről, ráadásul a húszas években – az már ritkább.
Az erős alap sztori azonban bőven kevés. A könyvre sem mondanám, hogy szépirodalmi igényű, de egy lényeges ponton mégis több: a címe jobban fedi a valóságot. Legalábbis azt a valóságot, amit a szerző alkotott. (Azt ugyanis érdemes tisztázni, hogy a regény is sok pontján fikció. A női főszereplő például nyomtatásban amerikai származású lett és az eredeti Gerda név helyett a Gretát kapta.) David Ebershoff regényében ugyanis nem egy, hanem két dán lányról van szó. A két főszereplőről. Sőt, az író elmondása szerint a feleséget tekinti főhősnek, és az ő szemszögéből kívánta bemutatni az eseményeket. Több fejezetet is szán a nő lelkében lezajló folyamatok ábrázolására.
Bár a film egyik jelenetében tudatosan dán lányként mutatják be Gerdát, maga a filmcím természetesen Eddie Redmayne karakterére utal. Az, hogy Einarból Lili lesz kétségtelenül a központi kérdés, de miért döntöttek úgy az alkotók, hogy az nem olyan fontos, hogy ez az átalakulás nem csak a férj életét változtatja meg végérvényesen, hanem a feleségét is? Gerda elveszti a számára legfontosabb embert. A szeretetét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a döntés megszületése, sőt a műtétek után is a legfőbb támasza marad Lilinek. Ezt a kitartást vívódások kísérik, de ebből nem látnánk semmit, ha Alicia Vikander – mintegy kiegészítve a forgatókönyvet – a maga jelenlétével nem pótolná azt. Tényleg, csak rajta múlt, hogy a feleség figurájának is lett súlya. Mindez pedig azért is fontos, mert Eddie Redmayne nem ismer mértéket. Valami egészen fura dolgot művel a vásznon. A film jó nyolcvan százalékában az alakítása sok. Néha transzvesztita paródiát idéz, ami egészen zavarba ejtő. A maradék húsz százalékban viszont sokszor tényleg átlényegül egy elveszett, szárnyát bontogató nővé.
Ezért is van nagy hangsúly a kosztümökön. Talán túl nagy is. Mert persze fontos, hogy a megfelelő szabásvonalakkal és a jól elhelyezett „csalással” elhiszi a néző, hogy Einar már férfiruhában is Lili (a csalás abban rejlik, hogy bár nadrágot és inget látunk rajta, az csak első ránézésre tűnik férfi viseletnek, valójában női derékszabású a nadrág és női sálgalléros a blúz), de nem szabadna hagyni, hogy a festett selyem kelmék átvegyék a főszerepet. Vagy ami még rosszabb: elfedjék a lényeget. Ennek a filmnek arról kellene szólnia, hogy milyen borzasztó lehet, ha valaki nem a megfelelő testbe születik, és milyen borzasztó, ha ezt nem csak magával, de a külvilággal is újra és újra el kell fogadtatnia. Ehelyett nem lehetett másra figyelni csak arra, hogy milyen lett a sminkje, a frizurája, a ruhája Lilinek.
A főbűnt azonban a végére hagytam. Az nem érdekel, hogy a film nem kompatibilis a valósággal, de az alapjául szolgáló regénnyel is elveszíti a kapcsolatot. Nem kell, hogy egy életrajzi film tökéletesen kövesse a valós eseményeket, de ha gyávaságból, vagy kényelemből, vagy a konzervatívabb nézők megtartására való törekvésből döntenek a befejezés átírása mellett, akkor arra nincs mentség.
Einar Wegener valójában az ötödik műtétje után, feltehetően szervkilökődésbe halt bele. 49 éves volt akkor. Gerda és Lili míg a fiktív történetben mindvégig kitartanak egymás mellett, addig a valóságban eltávolodtak egymástól.
A film alapját képező regény 2000-ben jelent meg, és 2012-ben fordították le magyarra. Akkor még az a megjegyzés szerepelt a hátoldalán, hogy a készülő filmben Einart, illetve Lilit Nicole Kidman alakítja majd.
