Férfiak és csirkék – kritika

Férfiak és csirkék (Mans & Hins/Men & Chicken), rendező: Anders Thomas Jensen, szereplők: David Dencik, Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas, Soren Malling, Nicolas Bro, dán-német fekete komédia, 104 perc, 2015. (16)

Féltestvérek

Anders Thomas Jensen újra a rendezői székbe ült és mi újra átéljük azt, amihez annyira ért. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, a film senkit nem hagy hidegen, érzelmeket, gondolatokat indukál. Ahol ennyi férfi és csirke van összezárva, az nem családi mozinak készült. 

A félszeg egyetemi tanár Gabriel (David Dencik) és a kényszeres maszturbáló Elias (Mads Mikkelsen) testvérek, de ezt senki nem mondaná róluk. Mikor apjuk meghal, a VHS kazettán hátrahagyott üzenete sokkolóan hat rájuk. Valódi apjuk egy tudós, aki egy szigeten él. A két testvér útnak indul, de a szigetre érve furcsábbnál furcsább dolgok történnek velük. Apjukhoz nem sikerül bejutniuk, mert az erősen leromlott állagú ingatlant három mindenre elszánt, láthatóan mentálisan sérült férfi őrzi, akik lábosokkal, fahusángokkal és kitömött állatokkal támadnak.  Gabriel észérvei és Elias fizikai ereje együttesen kellenek ahhoz, hogy végül bebocsátást nyerjenek, ám apjuk állítólag súlyos álomkórban szenved és nem látogatható. Az ódon épület falain belül és kívül egyaránt rengeteg állat él, a három férfi ezeket fogyasztja, illetve sajtot készítenek, de a baromfik másra is jók. Szigorú szabályok szerint élnek, aki ezeket megszegi, arra a ketrec fogsága vár. Esténként együtt filozofálnak és alszanak, csak tudományos igényű könyveket szabad olvasniuk, a pincébe és az apjukhoz bemenni tilos. Gabriel és Elias persze nem éri be ennyivel, ami számos konfliktushoz vezet, mígnem kiderül az igazság, amitől az embernek égnek áll a haja szála.
Anders Thomas Jensen a Zöld hentesek és az Ádám almái után egy évtizeddel tér vissza rendezőként, de semmit nem vesztett stílusából. A forgatókönyvet is ő jegyzi és bár műfajában más, mint a tavaly bemutatott Második esély, az abban felvetett morális kérdések itt is elhangzanak, csak ebben a közegben némileg máshogy hatnak. A külsőleg torz, szexuálisan éretlen férfiak között igen erős, már-már túlzó a testvéri szeretet megnyilvánulása. Egyszerre csodálkoznak rá a kívülről érkező testvérpár által közvetített – ám szintén nem túl egészséges – világképre, miközben az évek alatt elolvasott könyvekből felhalmozott tudás birtokában esténként egyetemi professzorokat megszégyenítő filozófia vitákat folytatnak. Miután az eddig tiltott Biblia a kezükbe kerül és Isten is szereplője lesz ennek a zárt közösségnek, még inkább sokkolják a nézőt az elhangzó gondolatok. A koszos, mocskos, perverz életmód szöges ellentétben áll az esti vitákkal, a cél egyértelműen a meghökkentés, amire a házban élők napi rutinja rátesz egy lapáttal.

A történetet egy gyerek kezdi el mesélni, ő is zárja le. Az utolsó mondaton van a lényeg, ez a mondanivaló magja és mintha ebből csírázott volna ki a film, mely az élet csodáját hivatott ünnepelni a maga szürreális módján. Isten és a genetika, mint teremtő, ugyanakkor borzalmas dolgokra képes tudomány áll szemben, ehhez a párbeszédhez csatlakoznak a sztereotípiák és a jóléti társadalom frusztrációi a már megszokott skandináv stílusban, fekete humorral fűszerezve, nagyszerű színészi alakításokkal.  Nyomasztó szórakozás, ha ezt a két szót így, egymás mellé le lehet írni.

Hozzászólások

hozzászólás