Zoolander 2 – kritika

Zoolander 2, rendező: Ben Stiller, szereplők: Ben Stiller, Owen Wilson, Penélope Cruz, Will Ferrell, amerikai komédia, 102 perc, 2016. (16)

Neked a divat mondja meg…

Derek Zoolander látszólag már a múlté, ám vannak dolgok, amik soha nem mennek ki a divatból (pl. a hülyeség). Minden út Rómába vezet, ahol hullanak a celebek és egy titkos társaság világuralomra tör. Kevésbé merész, de ettől még szórakoztató.

A Ben Stiller filmeket zsigerből elutasítók között is akadnak olyanok, akik Derek Zoolander karakterét külön kezelik és elismerik az erényeit. Ez az elismerés nem azonnal jött, az MTV Movie Awards és a Teen Choice Awards szavazóin kívül a 2001-es bemutatást követően szép lassan jutott el oda, hogy ma már egyáltalán nem ciki szeretni. Az első rész végén úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, de 15 év után értelmetlen lett volna eszerint folytatni a történetet.
Azóta Derek Zoolander élete szó szerint összeomlott. A világ zajától távol, visszavonultan éli mindennapjait, míg valaki Rómába nem invitálja. Hasonlóképpen jár Hansel is, így sok év után megint találkoznak az egykori riválisok. Ekkor még nem tudják, hogy egy ördögi terv részei. Eközben valaki megtizedeli a celebvilágot, a hírességek Zoolander egyik nevezetes arcával búcsúznak el a rajongóiktól, ezért a divatrendőrség üdvöskéje, az egykori fürdőruhamodell, Valentina Valencia az exmodellek segítségét kéri. Nem tudni, ki az elkövető, hiszen ellenségeik mind rács mögött vannak.
Amit látunk, az leginkább A Da Vinci-kód divatvilágra átírt változata titkos társasággal, ármánnyal és cselszövéssel, na meg egy kiválasztottal. Robert Langdon helyett egy Jacques Clouseau és Ponton szerű páros nyomoz (meg egy kevésbé szükségszerű nő), akiknek vak tyúk is talál szemet alapon sikerül felgöngyölíteniük az ügyet. Zoolander és Hansen fénye mára talán kissé megkopott és nem is az eszük miatt szeretjük őket, de hatalmas szívük van és veleszületett érzékük a divathoz.
Ben Stiller a divatszakma és úgy általában a celebek elé tart görbe tükröt, akik sorban álltak azért (nem is sorolnám fel őket, még a végén kihagynék valakit), hogy bekerülhessenek egy olyan filmbe, ahol szénné alázzák őket. Mi ez, ha nem igazi összetartás? A film éppen azért működik, mert az első pillanattól fogva nem veszi komolyan saját magát éppen ezért felesleges kidolgozott karaktereket, gondosan felépített cselekményt, mélyenszántó gondolatokat vagy hatalmas színészi alakításokat várnunk. Némi csalódást okozhat, hogy Stiller ezúttal sokkal kevésbé bevállalós, az altesti humort és a durva poénokat szinte teljesen száműzte. Felelőtlenség lenne ezt arra fogni, hogy eltelt másfél évtized és megkomolyodott, egyáltalán nem lepődnék meg, ha következő filmjének központi témája újfent a pisikakiszex lenne.

Hogy a folytatás jobb-e, mint az első rész? Bizonyos szempontból igen, bizonyos szempontból nem. Stiller és Wilson haknizik egy jót, Ferrell tündököl, Cruz a mellein kívül mást nem nagyon tesz hozzá. Hollywood egyik leginfantilisebb komédiása másfél évtized után újra felfedezte egyik kedvenc teremtményét, amiért lehetetlenség rá haragudni.

Hozzászólások

hozzászólás