Tiszta szívvel – kritika

Tiszta szívvel, rendező: Till Attila, szereplők: Fekete Ádám, Thuróczy Szabolcs, Balsai Mónika, Fenyvesi Zoltán, magyar akció-vígjáték, 101 perc, 2016. (16)

Ne ítélj elsőre!

Kerekesszékes-bűnözés! Till Attila legújabb filmjében fogyatékkal élők térnek rossz útra, de teszik mindezt úgy, hogy képtelenek vagyunk rájuk haragudni. Egy volt tűzoltó és két képregényrajzoló srác barátságának köszönhetően az alvilágban a félelem és káosz lesz úrrá, mert ahová ezek beteszik a kerekeiket, ott kő kövön nem marad.

A szépreményű hős tűzoltó, Rupaszov (Thuróczy Szabolcs) egy bevetés során súlyosan megsérül, melynek eredményeként deréktól lefelé lebénul. Mivel a rokkantnyugdíj a legalapvetőbb dolgokra sem elég, kénytelen az alvilághoz leszerződni. A rehabon ismerkedik meg két sráccal, kapóra jön, hogy az egyiküknek van autója. Csakhogy amiről már legalább ketten tudnak, az nem titok többé, a rosszfiúk főnökének (Vitanovics Dusán) nem tetszenek ezek közös – egyébként abszolút sikeres – akciók. Arra kéri tehát hősünket, hogy rövid úton szabaduljon meg új barátaitól, különben vele – is – végeznek.
Till Attila legújabb filmje a fogyatékkal élők világába kalauzol el minket és megmutatja, hogy ők is szeretnének teljes életet élni, szeretnek csajozni, szórakozni, ugyanolyan vágyaik, álmaik, félelmeik vannak, mint egészséges embertársaiknak. És bár meglepődünk ezen, adott esetben ugyanolyan fogékonyak a bűnelkövetésre. Rupaszov egyre zsírosabb megbízásokat kap, a ranglétra egyre magasabb fokán elhelyezkedő tagját kell kiiktatnia a konkurencia részéről, miközben szabadulna ettől az egésztől. Zolika (Fenyvesi Zoltán) és Barba Papa (Fekete Ádám) ugyan mindvégig hozzák a szerencsétlen formájukat, a kezdeti bénázás után ráéreznek a dolog ízére, egyre felkészültebbek, vakmerőbbek lesznek. Zolikának sürgős gerincműtétre van szüksége, különben meghal, de külföldön élő apjától nem hajlandó segítséget elfogadni, emiatt állandó konfliktusai vannak az anyjával (Balsai Mónika). Rupaszov volt szerelmét (Danis Lídia) szeretné visszakapni, ő azonban mást választ. Barba Papa pedig leginkább egy nőt szeretne.A Tiszta szívvel erősen épít a sztereotípiákra, mintegy görbe tükröt tartva elénk bizonyítja be, hogy a fogyatékkal élők egészséges társaikat is megszégyenítő hatékonyságú, csavaros eszű, irgalmat nem ismerő bűnözőkké válhatnak. A banda éppen azért válhat ennyire sikeressé, mert egy kerekesszékes elsősorban szánalmat, együttérzést, sajnálatot vált ki az emberekből és sem mentálisan, sem fizikailag nem tartják, tartjuk őket alkalmasnak a bűnözésre. Esetünkben mire a célszemély feleszmél, általában már késő.
Az akció mellett igen erősen jelen van a humor, Till Attila megtetette nekünk azt a szívességet, hogy nem szégyenkezve, idegesen kell nevetgélnünk a sötétben, hanem jóízűen, hangosan, felszabadultan, hiszen maguk a szereplők is ezt teszik, látva saját tehetetlenségüket egy-egy nehéz helyzetben. Nem szeretem a vetítés utáni beszélgetéseket, mert a film készítői hajlamosak arról beszélni, hogy mit kell gondolnunk a látottakról, hallottakról, márpedig ezek az instrukciók az átlagnéző számára nem állnak rendelkezésre. Szerencsére most az alkotói folyamatról volt szó, miközben beigazolódott a sejtésem, a film két amatőr főszereplője igazi energiabomba, sokat tanulhatnánk tőlük arról, hogy mely dolgok jelentik az igazi nehézségeket és problémákat az életben.

A Tiszta szívvel korántsem tökéletes, de megint egy jó magyar film és megvan benne az a furcsa kettősség, hogy bár fő mondanivalója az életigenlés, úgy hullanak benne a rosszfiúk, mint a legyek. Ja, és olyan csavar van a végén, hogy nagyon.

Hozzászólások

hozzászólás