Angry Birds – A film, rendező: Fergal Reilly, Clay Kaytis, író: Jon Vitti, hangok: Jason Sudeikis (Nagy Ervin), Josh Gad (Seder Gábor), Peter Dinklage (Láng Balázs), Bill Hader (Kálloy Molnár Péter). Színes, magyarul beszélő, amerikai-finn családi animációs film, 97 perc, 2016. 6
Madár látta disznó.
Bicikli, ágynemű, szigszalag, üdítő, pendrive, zokni. A Rovio Entertainment marketinggépezete az Angry Birds 2009-es debütálása és óriási sikere óta igyekezett minden eszközt megragadni, hogy morcos szőrös kreálmányai ne csak lábjegyzetként végezzék a videojátékok képzeletbeli enciklopédiájában. A piac diktálta verseny hatalmas, a rohamosan fejlődő, naponta újdonságokkal kecsegtető játékpiac mellett nem egyszerű dolog a köztudatban maradni, így érthető módon a milliónyi merchandise és játék crossover (Angry Birds Star Wars, Angry Birds Transformers) után madaraink most a mozivásznat igyekeznek meghódítani.
Kezdjük talán a legmeglepőbb információval. Megcáfolva előítéleteinket, amit egy alapvetően franchise-központú, faékegyszerűségű videojáték adaptáció mondatna velünk, az Angry Birds nem rossz mozi. Elsősorban a forgatókönyvíró Jon Vitti érdeme ez, aki jó pár Simpsons és Saturday Night Live résszel a háta mögött egy kifejezetten humoros eredettörténetet kanyarított tollas hőseinknek, melyből kiderül, hogy miért is e nagy ellentét madaraink és a hájas zöld malacok között. Főnösünk Piros dühkezelési nehézségektől sújtva, egy terápiás csoport foglalkozásain ismerkedik meg Chuck-kal (a játék ismerőinek mondom, ő a sárga madár), Bombával (a robbanó fekete) és Terrence-szel (az óriás piros). A csapatnak aztán bizonyítani kell rátermettségét, mivel a szigeten megjelenő, kezdetben barátságosnak tűnő malac felfedezők ördögi tervét csak főhőseink és egy levitézlett védelmező sas tudja megállítani. Az epikus végső ütközetben természetesen az elmaradhatatlan csúzli is előkerül.
Sajnos a film minden pozitívumára jut némi fanyalognivaló. Hiába a jól felépített történet, hiába szövik bele a játék-karakterek speciális képességeit ügyesen a mesébe, mindenre erősen rányomja a bélyegét, hogy az egész mégiscsak egy két sorban felvázolható játékötlet alapján készült. Ennek megfelelően a konfliktus egyáltalán nem fajsúlyos, az energikus kezdés után a film lendülete sokszor megbicsaklik és unalmassá válik. Szerencsére mindig jön egy-két valóban ötletesen megírt poén, hogy visszarántson minket ebbe a színes és harsány világba. A viccek, pop-kulturális kikacsintások igyekeznek egyaránt megcélozni a felnőtt és a gyermek nézőket, ez a törekvés azonban felemásra sikerült. A „felnőtt” viccek sokszor sajnos csak lógnak a levegőben, minden előzetes felvezetés nélkül vannak jelenetekhez biggyesztve, mintha véletlenszerűen válogatták volna őket egy ötletvödörből. Ugyanakkor megsüvegelendő pozitívum (különösképp az előzetest látva), hogy a film mellőzi a hollywoodi gyermekszórakoztatásra sajnálatosan sokszor jellemző olcsó altesti humort, és az utolsó 15 perc anarchikus robbantásokkal tarkított rombolását leszámítva kifejezetten ártatlan gyerekbarát szórakozást kínál. (Bár a végső üzenet kérdéses, az azért biztos, hogy ezen a filmen biztosan nem fognak sokat agyalni gyerkőceink.)
Az Angry Birds nem csak történetében vicces, a zeneválasztás ugyanúgy a humor eszköze (nem is gondoltam volna mennyire jól tud működni a Black Sabbath egy animációs filmben), mint ahogy az eredeti szinkronszínészek szerepeltetése. Sajnos a magyar nézőknek nélkülözniük kell a rutinos és veterán Saturday Night Live csapatot, Jason Sudekist, Bill Hadert, Maya Rudolph-t és ez sajnos ugyancsak a film hátrányává válik. Hiába jó választás Nagy Ervin és Seder Gábor, Kálloy Molnár Péter erőltetett vidéki akcentusa elképesztően irritáló. Nem tudom, hogy tudatos koncepció, vagy csak a pillanat jó ötletnek tűnt improvizáció eredménye, de sikerült egy ripacs bohózat hatását kelteni egy amúgy jó humorérzékkel megírt mozinak.
Egy esős hétvégére morcos madaraink mindenképp jó választásnak bizonyulnak, biztosak lehetünk abban is, hogy 10 év alatti gyermekeink maradéktalanul élvezni fogják, és ha minket sem zavar egy különösebb érzelmi kapcsolódási pontok nélkül eltöltött könnyed másfél óra, akkor akár jól is szórakozhatunk. Egy biztos, sokáig azért nem fogjuk ezt a filmet emlegetni.
https://www.youtube.com/watch?v=xX71IhscMd4
