Mielőtt megismertelek – kritika

Mielőtt megismertelek (Me Before You), rendező: Thea Sharrock, szereplők: Emilia Clarke, Sam Claflin, Jenna Coleman, Charles Dance, amerikai dráma 110 perc, 2016. (16)

Furcsa pár

Egy film, amiben Emilia Clarke megborotválja a tolókocsiba kényszerült Sam Claflint. Akinek ennyi bőven elég, az garantáltan nem fog csalódni, aki ennél egy kicsit többre vágyik… igazából az sem.

Louisa Clark (Emila Clarke) hat éve dolgozik egy pékségben. Családjának nagy szüksége van a pénzre, apja régóta munkanélküli, fiatalon gyereket szülő nővére pedig vissza akar menni tanulni. Mikor a pékség bezár, kapóra jön egy állásajánlat, egy közelben élő, tolókocsiba kényszerült férfit kell ápolni. A gazdag és tekintélyes családból származó William Traynor (Sam Claflin) igazi világfiként élte életét, miközben cégeket adott és vett, különféle extrémsportokkal csillapította adrenalin függőségét. Mindennek vége szakadt, amikor gyönyörű és gazdag barátnőjétől távozóban kilépett egy motoros elé. Most az egykori istállóból kialakított lakrészben éli szürke hétköznapjait. A katasztrofálisan öltözködő, mindig vidám, bohókás és cserfes Louisa minden tapasztalat nélkül jelentkezik az állásra. Lelkesedése meggyőzi William anyját, így nem sokkal később már a fiú ápolásának szabályait tartalmazó vaskos könyvet tanulmányozza. A művelt és kifinomult, egykoron életvidám William napjainkra az önsajnálat és a cinizmus mindenki mást őrületbe kergető szintjére jutott és kizárólag a végtelenül türelmes (szerintem svéd) fizikoterapeutáját tűri meg maga mellet. Mivel Louise érkezésébe egyáltalán nem volt beleszólása eleve ellenségesen viselkedik, a lány közvetlensége csak olaj (sok-sok olaj) a tűzre. Romantikus filmről lévén szó, fokozatosan elfogadják egymás társaságát és szerelemre vetemednek. Amikor a lányról kiderül, hogy okos meg minden, már a srác is könnyebben barátkozik. Na igen, kicsit sem álszent.
Jojo Moyes azon kevés írók közé tartozik, akik kétszer nyerték el a Romantikus Írók Társaságának az „Év romantikus regénye” díját. A forgatókönyvet saját maga követte el, Thea Sharrock rendezőnek ez az első nagyjátékfilmje. Emilia Clarke a szerepre készülve vagy kétszázszor megnézte Susan Boyle bemutatkozását a 2009-es Britains Got Talentben. A hetyke bajsza alatt kínosan viccelődő, otthonkába bújtatott, egyszerű vidéki asszony erotikus csípőkörzése úgy égett bele a retinámba, hogy fájdalmamat a csodálatos hang sem volt képes csillapítani. Lényeg a lényeg, Törpilla tökre nem jól kapta el a karaktert, akiről ráadásul kiderül, hogy tanulmányait nem a képességek hiányában, hanem a család megsegítése érdekében szakította meg. Tény, ahogyan a szemöldökével játszik, az valami szenzációs. Sam Claflin alakítása számomra meggyőzőbb, ha nem is jóval, de túlmutat a szépfiú imidzsen, ahogy mélységeket és magasságokat visz bele (nem csak próbál, de tényleg). Willaim korábban meghozott döntését nem akarom elárulni, de a film legnagyobb kérdése az lesz, hogy a Louise által összehozott kalandos utazások visszahozzák a fiút az életbe, vagy inkább megerősítik abban, hogy mennyire felesleges ebben a világban. Azt pedig, hogy egy nyomorék férfi megborotválása még egy közös agyagozásnál is giccsesebb, valószínűleg kevesen fogják kétségbe vonni (ooolyaaan cuuukiii).

A drámai alapfelállást a mindent elsöprő szerelem ígérete tereli a romantika irányába, hogy aztán ugyanoda jussunk vissza, de végül mégsem. Mert ez az egész tulajdonképpen nem más, mint egy nem túl bonyolult, de annál rutinosabb játék a könnycsatornánkkal. A méhecskés harisnyanacit szerettem.

Hozzászólások

hozzászólás