Szexelnek-e a szingli szuperhősök?
Az újkori képregényfilmek egyik fő célkitűzése – a látványos jelmezek és akciók mellett természetesen –, hogy szó szerint a papírfigurákból háromdimenziós karakterek legyenek. És persze ezt nem csak akkor érhetik el, ha a néző a speciális szemüveges vetítési módot választja a moziban. Arra törekednek az alkotók, hogy hőseinknek ne „csak” világmegváltó terveik, hanem személyes vágyaik is legyenek. Érzelmekkel, emlékekkel töltik meg a lelküket. Múltat, családot, barátokat kapnak. Persze az eredeti, nyomtatott verzió is többet nyújtott a fura ruhákban rohangáló alakoknál, de a mozgóképnek elvitathatatlanul több lehetősége van.
A filmkészítők egyre pontosabb személyiségépítése azonban magában rejti annak esélyét/veszélyét is, hogy a hősök magánéletébe is betekinthessen a néző. Így aztán feljogosítva érzem magam, hogy a hálószobájukig lopakodjak. A következőkben tehát azt vizsgáljuk, mennyire paráznák életvitelükben a képregényhősök. A kérdés jogossága talán magyarázatra szorul. Képregénytől függően ugyan, de a szuperhősök valamilyen szinten erkölcsi útmutatással szolgáltak az eredetileg tinédzserolvasóik számára, és bár a néző/olvasó közönség köre kibővült, és túl vagyunk a szexuális forradalmon is, úgy tűnik, mégsem kufircolnak nyakra-főre az említett figurák. Az alkotók talán ösztönösen, talán tudatosan gondoskodtak a hősök szexuális aktivitásának kordában tartásáról. Van, aki stabil párkapcsolatot kapott, van, aki egy egész családot, van, aki pedig egy múltbéli szerelem bénító emlékét. És igen, persze akad nyakra-főre kufircoló is.
A most következő felsorolásban Marvel hősökre fókuszálok. Ennek oka, hogy itt bőven találunk szexuálisan frusztrált, bonyolult érzelmi élettel küzdő karaktereket.
Kezdjük mindjárt címszereplőnkkel. Amerika Kapitány egy igazi cingár lúzer volt a nevezetes kísérlet előtt, melyet – többek között – Howard Stark hajtott végre rajta azzal a céllal, hogy szuper katona legyen. Sikerült. A bátorság már különben is adott volt. A „csodaszer” befecskendezése előtti kiképzésnek köszönhetően pedig jó stratéga lett. A rejtélyes beavatkozás Steve Rogers sorkatonát lényegében csak extra fizikai erővel és a vele járó dicséretes testfelépítéssel áldotta meg. Ámen. Korábban vajmi kevés sikere volt a lányoknál. Ráadásul egy Bucky külsejű barát sem sokat segít, ha a hölgytársaság relativitás érzéke működik. Az első Amerika Kapitány filmből pedig világosan kitűnt, hogy működik. Szóval megkockáztathatjuk, hogy Rogers minden értelemben szűz volt a bevetés előtt.
A sikeres kísérletet követő idő a második világháború, valamint egy lassan bontakozó, és végül csak plátói szinten beteljesülő szerelem jegyében telt. A kapitány nehezen szokta meg új külső adottságait, és mire élhetett volna az abból adódó lehetőségekkel, ártatlan testét és vele együtt vágyait is lehűtötték. Mintegy hetven évre. A hibernálás után olyan apróságok vonták el a figyelmét saját magánéletéről, mint a világ többrendbeli megmentése, és végül is nem került romantikus kapcsolatba senkivel azokban a filmekben, amelyekben feltűnt. (Legalábbis nem történt a legcsekélyebb utalás sem ilyesmire.) Ugyanakkor nyilván sejtették az alkotók, hogy ez a téma nem csak az én érdeklődésemet fogja felkelteni, így apró jeleit adják, hogy Steve Rogers-szel nincs semmi gond, csak még nem találta meg az igazit, vagy épp hogy már megtalálta, vagy valami ilyesmi. Az Amerika Kapitány: A tél katonája című részben Romanoff ügynökkel egy menekülés során színleg csókolózni kényszerül. Később a nő persze megjegyzi, hogy tán most csókolózott katonánk először ’45 óta. Amerika Kapitány tagad. De hát mit is tehetne egy kamasz érzelmi szintjén álló férfi egy ilyen kényes helyzetben. Válaszát tehát nem tekinthetjük hiteles forrásnak arra vonatkozóan, hogy közel került-e a 2000-es években bárkihez is. Az pedig már a prüdéria teteje a filmkészítők részéről, hogy a csóknál intimebb testi kontaktus kérdését meg sem merik pendíteni.
Aztán, hogy mind megnyugodjunk, sikerül összehozni a képregényfilm-történelem talán legszánalmasabb csókját, melyet szuperkatonánk az Amerika Kapitány: Polgárháború című epizódban ejt meg Sharon Carter CIA ügynökkel.
Szóval, hölgyeim, úgy tűnik, még szabad a pálya. Mindazonáltal feltételezem, hogy a további Amerika Kapitány filmekben is szemérmesen hallgatnak majd Rogers ártatlanságának vélt vagy valós elvesztéséről.
És itt kanyarodjunk vissza az eredeti problémához, amely életre hívta ezt az elemzést. Miszerint valóban nincs szexuális kapcsolata Rogers kapitánynak senkivel, vagy csak nem beszélünk róla, mert az méltatlan lenne az Államok hőséhez? De vajon melyik imidzs-rombolóbb egy ilyen szuperhím esetében: ha egy múltbéli szerelem emlékére hivatkozva finoman jelezzük önkéntes cölibátusát, vagy elejtünk egy-egy szót arról, hogy érzelmek ide vagy oda, húsvér ember lévén a testi kapcsolatokat nem száműzte az életéből?
A folytatásban további képregényhősök kusza érzelmi élete lesz terítéken. Legközelebb azt vizsgáljuk meg, mennyire önmegtartóztató Hulk…
