Slemmer Ádám nagyjátékfilmje, a Vakfolt ősszel nem kevesebbre vállalkozik, minthogy egy hiánypótló műfaji alkotásként láthatóvá tegye Magyarországon is az akciófilmekben rejlő lehetőségeket. A minimális költségből készült, ritkaságnak számító Vakfolt rendezőjével, főszereplőjével és egyben forgatókönyvírójával beszélgettünk az ötlet megszületéséről, a nehézségekről és az ígéretes jövőképről.
A nemsokára bemutatásra kerülő nagyjátékfilmedet, a Vakfoltot egy hiánypótló műfaji darabként aposztrofáltad, hiszen Magyarországon kevés akciófilm készül. Ez egy régóta dédelgetett álom volt a részedről?
Régebben is használtam az alkotásaimban akciószekvenciákat, például a 2011-ben elkészült A Sötét Üzlet-ben, itt kezdtem el ezeket az elemeket igazán begyakorolni és tulajdonképpen ennek a munkálatai közben szerettem meg ezt a műfajt. Az elmúlt négy évben pedig annyit fejlődött az alkotócsapatunk, hogy úgy éreztük, képesek leszünk megbirkózni egy egész estés akciófilm forgatásával is.
A történet lényeges eleme a szembe ültethető mikrochip, így az akció műfaját a sci-fivel párosítottad. Honnan jött ez az ötlet?
A Vakfolt történetének ötlete és címe teljesen véletlenül jött, egyik nap a héven utaztam és beugrott, hogy a szemmel kapcsolatban kellene csinálnom a következő filmemet. Majd amikor a neten kutakodtam a téma után belebotlottam a vakfolt kifejezésbe, amit érdekesnek és figyelemfelkeltőnek találtam.
A Vakfolt első előzetese egy vérbeli simlis, átverős akciófilm benyomását kelti, mint amilyen az Ocean’s Eleven vagy az Olasz meló volt. Lesznek olyan elemek, melyek a tengerentúli mozikból visszaköszönnek majd akár humoros akár utalás formájában?
Az inspirációt Christopher Nolan Eredet (Inception) című filmje adta, hasonló komor hangulatot és erős érzelmi vonalat szerettem volna. De akárki látta eddig a Vakfoltot, ez senkinek sem tűnt fel. Sokkal inkább az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmihez hasonlították a történetben megjelenő csapat és dinamikus jelenetek miatt.
Anyagi támogatás nélkül, független filmesként vágtál bele a projektbe, ami egy látványra épülő cselekmény esetében nagy hátránynak számít. Ütköztél emiatt nehézségekbe, voltak olyan elemek amiket végül ki kellett venned a filmből?
A legtöbb amatőr filmes először megnézi milyen erőforrások állnak a rendelkezésére majd ahhoz igazítja a forgatókönyvet, én mindezt fordítva csinálom. Ezért a nullához közelítő költségvetés okozott nem egyszer fejtörést illetve nehézségeket, de számtalan helyről kaptunk támogatást, voltak olyan helyszínek melyeket a tulajdonosok teljesen bérmentve a rendelkezésünkre bocsájtottak, így – ha kompromisszumokkal is – megtudtuk valósítani mindazt, amit elterveztünk. Főleg a kezdetekben okozott problémát, amikor még támogató nélkül, pusztán lelkesedésből csináltuk a projektet, majd Osvárt Andreának köszönhetően az AmegO Film pártfogásába vett minket. Így a Vakfolt bizonyos részeit, ahol az amatőr csapattal nem tudtunk dolgokat megvalósítani, azokat a segítségükkel jobb technikai háttérrel, profi szakemberekkel újra forgathattuk. Összességében büszke vagyok, hiszen pörgős 89 percet csináltunk, melyben sűrűn követik egymást a lövöldözések, robbanások és a megkoreografált közelharci részek. Magyar viszonylatban a film legerősebb jeleneteit a verekedős szekvenciák adják, de ezen felül még van benne autós üldözés, sőt még egy helikopterből is kilógattuk a főszereplőket. Nagyon sok olyan elemet sikerült beépítenünk a történetbe, amiktől színesebb és változatosabbá vált a film.
A színészeket a Földessy Margit iskolájából illetve a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolából válogattad ki, milyen szempontoknak kellettek megfelelniük, mit kerestél bennük?
Már a forgatókönyv írása közben kitaláltam, hogy milyen típusú személyeket szeretnék látni a filmben. A főszereplő legjobb barátjának, Gyulának szerepét kezdetektől fogva Benesovits Áronnak szántam. Ugyanakkor a főhőst alakító Rábaközi Gergőnek eredetileg mellékszerepet szántam, mivel Várady Attila karakterét egy vékonyabb, kevésbé markáns tekintetű srácként képzeltem el. De egy hosszas beszélgetés után Gergő teljesen meggyőzött róla, hogy alkalmas a szerepre, így nekiadtam.
A Vakfoltban nemcsak rendező, forgatókönyvíró munkát látsz el, hanem színészként is felbukkansz. A színészet szerves részét képezi az életednek vagy mondjuk az anyagi korlát vonzata?
Szeretek színészkedni, imádom ezt a világot, a különböző karakterek megformálását és a másokkal való közös játékot. Mindez számomra tényleg egy játék, ezért nem kimondottan az alacsony büdzsé miatti kényszerből jelenek meg a filmjeimben. Élvezem mind a kamera mögötti- és előtti munkát egyaránt.
Nem féltél attól, hogy emiatt kicsúszik az irányítás a kezedből?
Sokszor úgy éreztem, hogy nagy vállalás volt ennyi feladatot ellátnom az alkotói munka folyamata során. De úgy gondolom, ha mindezt nem vállaltam volna be, akkor a forgatás kezdetéhez képest sem fejlődtem volna ennyit szakmailag.
Eredetileg áprilisban lett volna a premier, de az egyes jelenetek újraforgatása és az utómunkák miatt elhalasztottátok. Már lehet tudni, hogy a nagyközönség mikor tekintheti meg?
A film most már teljesen kész van, a terv az, hogy ősszel betudjuk mutatni a nagyközönség számára, de ez attól is függ, hogy közben találunk-e egy forgalmazót, akkor persze ő fogja megszabni a premier dátumot és helyszínt is.
Most, hogy befejezted a Vakfolt munkálatait, mik a terveid a jövőre nézve? Van már következő megvalósítandó ötleted?
Jelenleg egy kisfilmem forgatásán dolgozom, amely szintén az akció műfaját erősíti, ezt augusztusra szeretném befejezni. Illetve Fenyő Ivánnal közösen van egy projektünk, egyelőre a forgatókönyvírói fázisban járunk ezzel, amit a későbbiekben szeretnénk majd a Magyar Nemzeti Filmalaphoz is beadni.
Kövesd Te is a Vakfolt-ot!:
