Az utolsó tangónk (Un tango más), rendező: German Kral, szereplők: Maria Nieves Rego, Juan Carlos Copes, Melina Brutman, Johana Copes, argentin-német dokumentumfilm, 85 perc, 2015. (12)
Áttáncolni az életet
German Kral Wim Wenders mellett tanulta ki a filmes mesterséget. Az utolsó tangónk felépítése, szerkezete is egészen különleges, nem egy átlagos dokumentumfilmet kapunk. A tangó szerelmeseinek kötelező, mindenki másnak erősen ajánlott!
Maria Nieves Rego és Juan Carlos Copes a valaha élt legjobb tangótáncosok. Egészen fiatalon ismerkedtek meg és lettek egy pár a szó minden értelmében. Most, túl a nyolcvanon – de ma is aktívan -, külön-külön emlékeznek vissza az együtt töltött évtizedekre. És valóban, a tánc iránti szenvedély sokkal tovább tartott, mint amit egymás iránt éreztek. Sokkal többről van szó, mint a pénz, a siker és a csillogás miatti kényszerű és képmutató együttműködésről, a film ennek is alaposan utánajár.
Se veled, se nélküled. Juan kreativitásának és kitartásának köszönhetően az ötvenes évekre divatját múlt tangó ismét népszerű lett Argentínában, majd eljutott a Broadwayra és még Japánba is. A siker töretlen. A többszörösen jelölt és díjazott rövid- és dokumentumfilmes, argentin születésű German Kral Münchenben végezte filmes tanulmányait. Olyan alkotásokat tudhat maga mögött, mint a Tango Berlin (1997), A Buenos Aires, meine Gesichte (1999), vagy a Música Cubana (2004). A latin életérzés, a tánc, a zene, az irodalom és úgy általában a művészetek visszatérő elemek. 
Kral 1993 és 1996 között Wim Wenders munkatársa volt, aki Az utolsó tangónknak is az executive producere. Hatása letagadhatatlan. Az interjúk alatt a múlt hol filmként, hol színdarabként jelenik meg, nem egyszer látjuk magát a felkészülést, a forgatási jeleneteket vagy azt, amikor Maria a párost alakító táncosok munkáját segíti. Az egész olyan, mintha kikölcsönöznél egy kétlemezes változatot, megnéznéd az extrákat, visszamennél reklamálni, hogy nincs benne a film, mire közölnék, hogy de hát ez volt az. Mindez hihetetlenül ügyesen felépítve és összevágva. Dokumentumfilm, színdarab, táncfilm, életrajzi film, werkfilm, dráma, egy kicsit minden.
Két ember története, akik egykoron egymásnak jelentették a mindent. Egy magára hagyott, megalázott asszony, akinek végül a tánc lett a családja és ma már büszkén, emelt fővel gondol vissza a történtekre. Úgy érzi, az élettől megkapott mindent, amire szüksége van, nincs benne harag, nincs benne sértődés, egy dolog aggasztja csak, hogy eljön majd az idő, amikor már nem fog tudni táncolni.
Egy férfi, aki nem tudott ellenállni a táncoslányok csábításának, mégis úgy beszél erről, mintha ő lenne az áldozat. Viselkedése már-már gyerekes, a mára kissé megkopott vonzerőt is láthatóan nehezen viseli. A haját festi, még mindig nagyon fontos számára a tökéletes megjelenés, nem áll távol tőle a nárcizmus. Volt idő, amikor a gyűlölet hajtotta őket, de a tánc iránti rajongásukat a személyes érzelmek és érdekek fölé helyezték, mert tudták, hogy tökéletes párt alkottak a parketten. Egész életükben azt csinálhatták és csinálhatják ma is, amit a legjobban szeretnek. Kapcsolatuk ma már a kölcsönös tiszteleten alapul, egyfajta távolságtartó barátság, melynek emlékét megszépítik a közönség és a kamerák előtt eltöltött közös évek. Ehhez persze a nő, Maria bölcsessége és életöröme kell, aki sokkal nyíltabb, őszintébb és így sokkal többet is van jelen a filmben. Ők maguk a tangó, amit nagyon okosan és érzékletesen ad vissza German Kral alkotása. 
