foto: Kerekes Zoltán
A 24 hét című német film 30 éves forgatókönyvírója a Szemrevaló Filmfesztivál keretében érkezett hozzánk. Főiskolai tanulmányai alatt készített rövidfilmjei több díjat is elnyertek. A 24 hét az első nagyjátékfilmje, a forgatókönyvírás mellett filmes, kulturális és nyelvi workshopokat vezet menekült gyerekek és fiatalok számára. A Goethe Intézet könyvtárában kérdeztem, a vetítés utáni közönségtalálkozón elhangzottakat is beleszőve a beszélgetésbe.
Honnan jött maga az ötlet, mi adta az aktualitását annak, hogy ezt a témát elővettétek?
A téma egyre gyakrabban kerül elő, egyre dokumentáltabb és azon vettük észre magunkat, hogy sietnünk kell, annyira aktuális. Németországban jelenleg egyfajta kampányfilmként tekintenek rá az emberek.
Tegnap elhangzott, hogy a filmet alapos kutatómunka előzte meg. Szóba került Lengyelország is, ahol nagyon szigorú abortusztörvényt hoztak. Van-e arról tudomásod, hogy ennek hatására egyfajta „abortuszturizmus” alakulhat ki Lengyelországból Németország vagy más országok felé?
Szerintem ez fog történni. Biztos, hogy lesznek emberek, akik Lengyelországból Németországba fognak menni emiatt. Mexikóban mindenhol tiltott az abortusz, Mexikóvárosban engedélyezett. Az ország legtávolabbi pontjáról is jönnek ide, és ez lesz a lengyelekkel is. Lehet, hogy illegális abortuszok is lesznek majd.
Az elmúlt években több fiatal német filmessel is volt szerencsém találkozni. A korosztályod ennyire érdeklik az érzékeny témák (abortusz, Afganisztán, menekültkérdés stb.), felelősséget éreztek azért, hogy megmutassátok ezeket?
Igen, ezt mindannyian nagyon fontosnak tartjuk.
A német nézőközönség részéről is van egy elvárás, hogy ne csak mindig vígjátékok és akciófilmek érkezzenek a mozikba?
Abszolút. Afganisztánban van egy felelősségünk német szempontból. Ez egy különleges helyzet, az elmúlt években nagyon sok minden történt ott politikailag. Az én generációmnak szerencséje van, mert pontosan tudja, miről akar beszélni. Sokáig voltunk olyan helyzetben, hogy nem volt miről. Az utóbbi időben azonban nagyon sok minden megváltozott. Itt van a migránskrízis is. Ezekről viszont már beszélni kell.
Ha jól tudom, ez volt az első nagyjátékfilmed. Miért döntöttél úgy, hogy rögtön egy ilyen nehéz témába vágsz bele? Egyfajta szakmai kihívás?
Igen, ez az első. Kihívásnak tekintettem. Anne (a rendezőnő) keresett meg, hogy csináljunk erről egy filmet. Eddig teljesen más területen mozogtam. Tudom, hogy ez egy női szerep, egy nő van a középpontban, de ez a szép a szakmámban, hogy a másik nem helyébe is beleéled magad.
Dolgoztatok már együtt?
Együtt jártunk egyetemre, dolgoztunk már együtt és még fogunk is együtt dolgozni.
Együtt dolgoztatok a forgatókönyvön, egy férfi és egy nő. Az előbb elmondottak alapján jól gondolom, hogy nem voltak leosztva a szerepek?
Elsődlegesen az én feladatom volt a férfi karakter, de mindketten irtunk mindkettőről. Anne segített abban, hogy jobban megértsem a női oldalt. Sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne minél jobban és hitelesebben megírni.
Mennyi idő alatt készültetek el?
Másfél év.
Egy teljesen fiktív történetet találtatok ki, vagy a különböző beszélgetésekből, az egyes párok történeteiből raktatok össze egyet?
Abból a szempontból mindenképpen fiktív, hogy nincs Németországban egy olyan stand upos nő, mint Astrid. Az orvosi tények, a szakkifejezések és ahogy a párok érezték magukat a folyamat közben, mind valósak.
Hány párral sikerült beszélnetek és hogyan találtátok meg őket? Ti kerestétek meg őket, vagy híre ment, hogy dolgoztok egy ilyen témájú filmen és ők jöttek hozzátok? Mennyire könnyen nyíltak meg?
Fórumokon terjesztettük, hogy min dolgozunk. Ez abból a szempontból volt nehezebb, hogy itt nem ismerik egymást az emberek. Nagyon sokáig tartott, amíg egy párt találtunk, őket is a vége felé, de bizonyosságot nyert általuk, hogy jól írtuk le, tényleg ezeken a lelki folyamatokon mentek keresztül.
Találkoztatok az ellentábor képviselőivel is?
A baráti körömben volt egy pár, aki hasonló helyzetbe kerülve hozott egy döntést (a film cselekményével ellentétes) és mindig arra gondoltam, úristen, mi van, ha ők is látják a filmet? Az írás folyamata alatt végig próbáltuk kizárni azt a gondolatot, hogy mit szólna a másik oldal. Ez segített abban, hogy minél hitelesebb legyen.
A filmben három olyan momentumot véltem felfedezni, mely alapvetően meghatározza, merre megy el a cselekmény. Az első, hogy Astrid stand upos, gyakorlatilag az egész életét a közönség előtt beszéli ki. Az anyjával való kapcsolatát is itt beszéli ki, aztán belekerül egy olyan helyzetbe, amit nem lehet megosztani a közönséggel, pláne nem a humor nyelvén. Második az, hogy a férje egyben a menedzsere is, vagyis nem válik el élesen a szakma és a magánélet, mindkét esetben megvan ez a kölcsönös egymásra utaltság. A harmadik pedig az, hogy már van egy gyerekük, aki ráadásul egészséges, tehát ha az abortusz mellett döntenek, akkor sem maradnak egyedül. Ez mind szándékos?
Igen, ezek mind tudatos döntések voltak a forgatókönyv megírása során, szándékosan így lett felépítve a dolog. Az anyán valóban nem volt akkora nyomás, hogy mi van akkor, ha történik valami és már nem lehet több gyereke, hiszen egy már volt neki. A testvérrel kapcsolatban még az is egy szempont volt, hogy az ilyen családokban nagyon nehéz fenntartani az egyensúlyt. Hogy az egészséges gyerekre is ugyanúgy odafigyeljenek. Említettem a barátaimat, akiknek egy Down szindrómás gyerekük van, nekik később született egy egészséges gyermekük is. Rettenetes harc folyik és nagyon-nagyon nehéz a családon belül, hogy az egészséges gyerek sokkal kevesebb figyelmet és törődést kap. Szinte lehetetlen ezt jól kivitelezni. A rendezőnő első filmje egy leszbikus párról szól, akik gyermeket szeretnének. Ezzel már ismertséget szerzett és kivívta a média figyelmét. Ekkoriban nagyon foglalkoztatta őt az a dolog, hogy aki ennyire közismert, és akire ennyire figyelnek, hogyan tudja megőrizni a magánélete határait. Az ő érzései is belefolynak a forgatókönyvbe azzal, hogy egy ismert személy mennyire tud megőrizni a magánéletével kapcsolatos, fájdalmas dolgokat.
A közönségtalálkozón elhangzott, hogy a filmben valódi orvosokat látunk. Az egyikük az abortusz mellett van, a másik ellene. Ez egy tudatos választás, hogy legyen pro és kontra?
A forgatókönyv szerint is azt akartuk, hogy a pár üljön le két olyan orvossal együtt, akik nem értenek egyet. Ezzel azt is ki akartuk fejezni, hogy orvosi szempontból sincs csak egy válasz. Ha ez az orvostársadalmat is ennyire megosztja, akkor mennyire nehéz döntés lehet a szülőknek. Ez a jelenet volt a töréspont, ahol az anya is elkezdett gondolkodni azon, hogy vajon végig tudja-e ezt az egészet csinálni. Ekkor az a férj reakciója, dehogynem, meg tudjuk csinálni.
Ha már a férjnél tartunk, a szexjelenetek is arra utalnak, hogy a viták ellenére egy pillanatra sem hidegültek el egymástól?
Két ilyen jelenet van, az első még a hír előtt. Itt azt akartuk megmutatni, annak ellenére, hogy Astrid terhes, nagyon jó a kapcsolatuk. Ami a másodikat illeti, sokan mondták azt, ne viccelj, egy ilyen szituációban már biztos, hogy nem szexelnek az emberek. Én úgy gondolom, hogy ebben a szituációban igenis szexelenek az emberek, ugyanúgy élik tovább a hétköznapjaikat, bevásárolnak stb. Ha viszont megnézzük a két jelenetet, akkor ugye az elsőben még nagyon szeretetteljesen bánnak egymással, a másodiknál a férj már erősen uralkodik Astrid felett.
A pár kislánya pont abban a korban van, amikor már van saját véleménye, de még könnyen befolyásolható mások által. Amikor régi videókat néznek, kérdezi is, hogy hány éves korában készült, és látja, hogy ő egészséges és mennyire boldogok a szülei. Ez is egy tudatos választás volt a forgatókönyv írása során?
Akkor még a kislány nem tudja, hogy az öccsének lesz ez a fogyatékossága, viszont az anya már tudja. De maga a jelenet pontosan erről szólt. A kislány valahol érzi legbelül, hogy valami nem stimmel az öccsével.
Van egy jelenet, amikor Astrid kimegy a színpadra és már nem tud megszólalni. Ha ott elmondja az érzéseit, megnyílik a közönség előtt, akkor gyakorlatilag lelövi a poént, jól gondolom?
Pontosan. Van egy pont, ahol ez még megy, de itt már nem tud erről beszélni, különösen nem viccelődni.
Nem került kibeszélésre a filmben, de jól érzem, hogy Astrid és az édesanyja viszonya nem volt mindig felhőtlen az idők során? Létezik egy szülői minta, amit a pár maga nem akar követni.
Az apa halála volt köztük a legnagyobb probléma. Mindketten máshogy reagáltak erre a halálesetre és igazából ez távolította el őket egymástól. A nagyi teljesen szabadszellemű, Astridnak pedig egy jól strukturált élete van. Ezt az ellentétet próbáltuk kiemelni.
Milyen témán dolgozol most?
Több projekten kezdtem dolgozni egyszerre, van egy olyan pl., ami az AIDS-ről szól. Ez megint egy olyan terület, aminek utána kell menni, kutatni.
Újabb másfél évre lekötötted magad?
Hát kb. igen. Hasonlóan nagy a téma és a célom is hasonló vele.
A rendezőnővel (Anne Zora Berrached) együtt készítitek?
Igen.
A cikk megírásához nyújtott segítségért köszönettel tartozom tolmácsomnak, Thomas Biancának.
