Assassin’s Creed, rendező: Justin Kurzel, szereplők: Michael Fassbender, Marion Cotillard, Jeremy Irons, Brendan Gleeson, szinkronizált amerikai-angol-francia akciófilm, 115 perc, 2016 (16)
Nem kis várakozás után végre elérkezett közénk a játékvilág egyik nagy sikerű címének filmre álmodott változata. Az Assassin’s Creed 2007-ben bombaként robbant a játékiparba, és méltán vívta ki milliónyi ember szeretetét, amire a folytatások csak rátettek egy lapáttal. A nagyszerű történet és látványorgia azóta ordított a megfilmesítésért, mióta az első rész megjelent PC-re, és az előzetesek alapján mindenki bizakodott, hogy egy nagyszerű film kerül decemberben a mozikba… vajon megérte ennyit várni rá? Hát, igen is, meg nem is.
A történet szerint 2016-ban a Michael Fassbender által alakított Callum Lynch-et kivégzik gyilkosság miatt. Ám felébredve egy titkos szervezet női tagja (Marion Cotillard) közli vele, hogy Lynch a XV. századi orgyilkosok, az asszasszinok leszármazottja, akik egy bibliai ereklyét, az Éden Almáját hivatottak őrizni a Templomos lovagoktól. Az Alma egy ősi titkot tartalmaz, mely az emberiségre nagyon veszélyes, és ennek hollétét csakis Callum 500 évvel ezelőtt élt őse, Aguilar tudja. Ezért a férfit egy Animus nevű géppel visszaröpítik a múltba, hogy fejtse meg, őse hová rejtette az ereklyét.
Az Ubisoft nevű francia cég által megálmodott játékot sokan szerették volna már vászonra vinni, és több neves rendező felmerülése után a szinte ismeretlen, ám a tavalyelőtti Macbeth filmet is összehozó Justin Kurzel kapta a jogot, hogy egy székbeszögezős, látványos akciófilmet tegyen le az asztalra. Sajnos ez a bravúr nem sikerült: hiába élvezte a teljes Ubisoft támogatását Kurzel, és szerepeltette korábbi filmje színészeit, nem tudta a játék által elvárt szintet hoznia. Habár nem kapcsolódik a játékbéli eseményekhez, de a mozi ugyanabban az univerzumban játszódik, mint amiben Ezio és Desmond is létezik, így egy teljesen új franchise-t szerettek volna a filmre építeni. A forgatókönyvet jegyző páros, Adam Cooper és Michael Lesslie korábban olyan filmeken dolgoztak, mint a Szállító: Örökség és a Macbeth, mígnem a forgatás előtt felkérték az Oscar-díjra jelölt Scott Franket (Különvélemény, Farkas), hogy toldozza-foltozza az előző két ember munkáját. Ezek után egy negyedik író, Bill Collage is belenyúlt, így már nem is lehetett csodálkozni, hogy a végére ez nem állt össze egy tökéletes egésszé. A történet nem sok meglepetést tartogat, elég csak a múltbéli történések évszámára gondolni (1492).
Mivel az Assassin’s Creed két idősíkban, az 1492-es és a 2016-os évben játszódik, adva lenne egy nagyszerű kontraszt a két világ között, ami a középkori Andalúziában meg is mutatkozik, ám a modernkorban csak egy vegetatív, leegyszerűsített világot kapunk. A szervezet által foglyul ejtett emberek sivár körülmények között, végletekig lecsupaszított, futurisztikus környezetben, kontrollálva tengődnek. Ennek tökéletes ellentéte a középkori andalúziai város: gyönyörűen van fényképezve, szemkápráztató nagytotálokat kapunk, korhűek a ruhák és az épületek, látványosak az akciójelenetek, de ezeken sokat rontanak az olyan apró hibák, mint a füstgép túlzott használata, és a kapkodó vágás, ráadásul a 110 perces játékidőből kb. fél órát időzünk itt.
Gyakran érezzük, hogy nincs átfedés a jelenetek között, főleg a modernkori világban: a párbeszédek sterilek és tele vannak logikai lyukakkal, és ezen a szereplők sem tudnak segíteni. Michael Fassbender kiváló színész (Shame, 12 év rabszolgaság), megpróbálja elvinni a hátán a filmet, ám a forgatókönyvnek köszönhetően annyira hidegen alakítja az egyszerű kisfiúból lett asszasszin harcost, hogy nem tudjuk igazán átérezni a játékát. A gyönyörű Marion Cotillard is brillírozhatna a szerepében, viszont a karaktere fájón egysíkúra lett írva, az ideje 90%-ában csak egy helyben áll és monoton hangon felmondja a szövegét. Talán egy szerelmi szál kicsit segített volna ezen. A mellékszereplők gyakorlatilag csak vannak, az egyetlen kiemelkedő karaktert közülük a szervezet fejét alakító Jeremy Irons jelenti, tőle legalább azt kapjuk, amit az évtizedek alatt megszokhattunk.
Eléggé megosztott a film hangulata: míg a középkori jelenetek nagyon pörgősek, izgalmasak, kevés a CGI és fantasztikusak a kaszkadőrjelenetek, a modernkoriak ezeknek a gyökeres ellentéte, rettentően unalmasak és hosszúak, és sajnos ezek dominálnak jobban, így az összkép egyértelmű csalódás. A 3D sem segít a filmen, nincs akkora szerepe, ami miatt megérné a többletet a pénztárnál, sima 2D-ben is élvezhető. A befejezés nyitva hagyja a folytatás lehetőségét, de figyelembe véve az eddigi kritikákat és bevételi adatokat, nem valószínű, hogy pár éven belül elkészül. Kár érte, mert ha valamiből, akkor ebből lehetett volna klasszikust készíteni. Így továbbra is várnunk kell egy jól sikerült játékfeldolgozásra.
