A Nagy Fal (Great Wall), rendező: Yimou Zhang, szereplők: Matt Damon, Willem Dafoe, Pedro Pascal, Andy Lau, amerikai-kínai akcióthriller, 94 perc, 2016. (12)
Démonok, démonok mindenhol!
A kínai-amerikai szuperprodukció legfőbb tanulsága, hogy nem csak a porcelánt, a papírt és a tűzijátékot köszönhetjük Kínának, hanem a léghajót és a bungee jumpingot is. Elsősorban látványos, meg persze humoros és tanulságos is, majd jön még egy csomó jelző, míg végül eljutunk a cselekményhez is.
Amikor legközelebb cseresznyét szedsz a nagyinál, vágj le néhány métert a kedvenc fonalából, tedd le a fűbe, mássz fel a létra legmagasabb fokára és onnan próbáld megtalálni. Ennyit látnak az űrhajósok is a Nagy Falból, merthogy hiába rettentően hosszú, nem elég széles ehhez. A másik városi legenda, hogy a nomád népek, köztük a hunok távoltartására építették. Tudom, ezt tanították az iskolában, de azt mégsem írhatták bele a tankönyvekbe, hogy egyszer régen becsapódott egy meteorit és olyan szörnyeket hozott magával, melyek emberhússal etetik a saját királynőjüket. Pedig így történt. Legalábbis a legújabb kínai-hollywoodi szuperprodukció szerint. (A két mozi mostanában megfigyelhető összeborulása kitenne egy kisebb tanulmányt, így bele sem kezdek.)
Zhang Yimou az elmúlt 30 évben elkövetett néhány olyan filmet (ő volt a pekingi olimpia MC-je is), amivel nem csak hazájában, hanem világszerte elismerést váltott ki és felhívta magára a figyelmet. Sikerült ugyanis a kínai film hagyományait, legfőbb stílusjegyeit megőrizve (gondolom, azért számos kompromisszumot megkötve magával) a nyugati ember számára is befogadhatóvá, emészthetővé tennie olyan alkotásokat, mint pl. az Oscar-jelölt Hős (talán Jet Li is kellett hozzá egy kicsit) vagy a szintén Oscar-jelölt A repülő török klánja.
A Nagy Fal esetében egyértelműen Matt Damon a húzónév, aki egy zsoldost alakít. William Garin kisgyerekként került a katonákhoz, ahol hullaszedőként kezdte, lándzsahordozóként folytatta, majd az évek során meglehetősen jó harcos vált belőle. Húsz társával vág neki az útnak, hogy megszerezzék Kínából a mesés gazdagságot ígérő feketelőport. A Nagy Falhoz már csak ketten – társát, Perot Pedro Pascal alakítja, akit főként a sorozatkedvelők ismerhetnek – jutnak el. (Halkan jegyzem meg, ha üldözőik valóban ilyen bénán nyilaztak volna, akkor a hun, mongol, tatár és hasonló népek neveinek említése senkinek nem mondana semmit és jó eséllyel mi, magyarok se nagyon lennénk).
A Nagy Fal nem turistalátványosság, katonák ezrei állnak harckészültségben és várnak valamire. Úgy tűnik az ide vezető úton hőseinknek már volt dolga a szörnyekkel, ezért nyernek bebocsátást és nem nyilazzák le őket ott helyben. A tao tie – csak hogy a nevén nevezzük végre – a harcosok hite szerint a kapzsiság szüleménye és hatvan évenként rátámad Kínára, hogy egy jót lakmározzon. A Fal dolga, hogy megállítsa a végeláthatatlan sereget, mert ha eléri a nem túl távoli, kétmilliós fővárost, akkor az egész világnak befellegzett. A harcosok már jól ismerik a Nyugatról ide érkező szerencsevadászokat, ezért Garint és Perot rövid pórázon tartják. Mivel a harcban jeleskednek, bátorságukat és tudásukat elismerve egyre többet tudnak meg vendéglátóikról és a Fal történetéről.
Megismerkednek Ballarddal (Willem Dafoe) is, aki évtizedek óta a Fal fogja, mivel ismeri annak minden titkát. A harcosok elszántsága és nem utolsó sorban Lin Mei parancsnok (Tian Jing) szépsége lenyűgözi Garint, aki kénytelen szembesülni azzal, hogy a már szinte élő organizmusként működő Fal legfontosabb összetartó ereje a Bizalom. Garin zsoldosként mindig annak az oldalán harcolt, aki a legtöbbet fizette és hamar megtanulta, hogy ne bízzon senkiben. Az elképesztően látványos csatajelenetek mellett így az ő – nem túlbonyolított – jellemfejlődésének lehetünk szemtanúi. Miközben Ballard és Pero a szökésen és a feketelőpor megszerzésén munkálkodik, Garin próbálja magáévá tenni mindazt, amit a Bizalomról látott és hallott. Ez leginkább azt jelenti, hogy aktívan részt vesz a hogyan tüntessük el végleg a szörnyeket a Föld színéről nevű stratégiai játékban.
A Z világháborút idéző apokalipszisért, a Z világháborút (és annak beígért folytatását) jegyző Max Brooks felel. Társai a bajban az Oscar-díjas Edward Zwick (Az utolsó szamuráj, Szükségállapot, Szerelem és más drogok), az Oscar-jelölt Marshall Herskowitz (Az utolsó szamuráj, Szerelem és más drogok), Carlo Bernard (Perzsia hercege: Az idő homokja, A varázslótanonc), Doug Miro (Perzsia hercege: Az idő homokja, A varázslótanonc) és a kétszeres Oscar-jelölt Tony Gilroy (Bourne-filmek). Ezt szinte soha nem szoktam megemlíteni, de most muszáj volt. Együtt és külön-külön is elképesztő nevek és bőven van tapasztalatuk az egzotikus helyen játszódó sztorikban, de kérdem én, mi az istent vannak hatan erre a filmre?!
Az ugyanis nem akar többnek látszani, mint ami címe, vagyis a Nagy Falat mutatja be működés közben és mivel inkább fantasy, mint bármi más, az ellenség ezúttal egy CGI szörnyhadtest és nem Attila vagy Dzsingisz Kán. Vérprofi kínai színészek (a teljes stáb már sokkal vegyesebb képet mutat), elképesztő jelmezek, fegyverek, szerkezetek, gépezetek, gyilkoló masinák, akrobatikus mutatványok, vérszomjas fenevadak, valamint egy Matt Damon alakította zsoldoskatona és szerencsevadász, aki próbál valamelyest javítani a nyugati ember itteni megítélésén. Ramin Djawadi zenéjét szerettem, de lassan szólhatnának neki, hogy nem feltétlenül kell végig a teljes játékidő alatt katonai indulószerű valaminek szólnia. Lényeg a lényeg, a Nagy Fal teszi a dolgát, másfél órára kikapcsol, szórakoztat és kifejezetten jól áll neki a nagy vászon. Aki képes a netről levadászni, és otthon megnézni, azt falja fel az első szembejövő tao tie.
