A korona (The Crown), készítő: Peter Morgan, szereplők: Claire Foy, Matt Smith, Vanessa Kirby, John Lithgow, Jared Harris, Victoria Hamilton, Alex Jennings, angol-amerikai történelmi drámasorozat, 52 perc, 1 évad, 2016-
A The Crown megkapta a legjobb drámai sorozatnak járó Golden Globe-díjat és ezen nincs mit csodálkozni. A Netflix egyik legdrágább sorozata, ami a jelenleg is trónon lévő II. Erzsébet királynő történetét meséli el nekünk. Néhol kicsit kiszínezték a sztorit, hisz ez mégsem egy dokumentumfilm, de a nagy egészet nézve ragaszkodtak a valósághoz és az ismert történések alapján vezetnek minket végig. Dráma, politika és történelem a jelenleg is élő legismertebb Királynő életéről, aki megmutatja nekünk milyen súlya is van a koronának.
Az angolok mindig is értettek hozzá, hogy jó és egyéni stílussal rendelkező sorozatokat csináljanak és mi lehetne annál angolabb mint a királyi család, Winston Churchill vagy maga II. Erzsébet, akiről az egész történet szól. Kosztümös mese ez, amibe 1947-től kapcsolódunk be, nem sokkal azelőtt, hogy a Királynő apja, VI. György (akiről A király beszéde című film szól) meghal. Fiú örökös híján Elizabeth kerül a trónra, azaz a most 87 éves II. Erzsébet (Claire Foy), akit a trónra lépés kicsit váratlanul ért, mert még csupán a húszas évei közepén járt. Hiába a rengeteg előjog, ami Nagy-Britanniában az uralkodókat megilleti, ilyen fiatalon, pláne nőként, ekkora hatalommal a kézben, a politika elittel körbevéve nem volt könnyű dolga II. Erzsébetnek. Érdekes, hogy a népet imádata és tisztelete ellenére általában nem nagyon érdekli az uralkodó személye, aki igyekszik minimálisan belefolyni a demokratikus kormányzásba. Általában nem a személyüket szokta kritika érni, hanem a monarchiát, mint intézményt, ha valaki elégedetlen velük, ennek ellenére a tradíció és az egység fenntartásában mégis komoly szerepük van. Egyfelől nézve ez csupán egy cirkusz drága ékszerekkel a Buckingham-palotával a háttérben, másrészről azonban egy kulturális örökség és szimbólum, amelyhez idomulni kell, amelynek meg kell felelni. Nagyon jól mutatja be a sorozat, hogy milyen nehézségekkel bírt összeegyeztetni a hivatali és a családi életet. A sorozatban úgy tűnik, hogy a királynő férje (Matt Smith) is nehezteli ezt, hiszen például gyerekeit is át kellett nevezni a királyi család nevére és pár hasonló dolog, amik apró húzásnak tűnnek, de a királynő férjeként meg kellett érni a feladatra, miszerint az ő munkája nem más, minthogy az ország legmagasabb rangú emberének a férje legyen. II. Erzsébet királynő a rangján kívül azonban anya is volt, feleség is és testvér. Hiába vágyik minden kislány arra, hogy királynő legyen, egy egész tömeg imádja őt feltétel nélkül, palotában lakjon és olyan elképesztő ékszergyűjteménye legyen, amilyen a mesékben sincs; attól még – ezután a sorozat után legalábbis biztosan – elmondhatjuk, hogy ez egy baromi melós munka, ami nem csak értelmi, de érzelmi energiákat is bőven feléget.
Sok mindennel feldobták még a sorozatot; például elképesztően jól bontják ki Winston Churchill (John Lithgow) történetét és kapcsolatát az uralkodói házzal. A királynő húgának, Margit hercegnőnek a sztorija(Vanessa Kirby), akinek személyisége sokkal élénkebb volt nővéréjénél, ezzel együtt megosztóbb is, ráadásul az ő szerelmi története nagyon szépen ível át a The Crownban, hiszen egy elvált férfival akart frigyre lépni, ez azonban királyi családban nem megengedett és ha még az is lenne, akkor is rombolná a hírnevet és a konzervatizmushoz ragaszkodó képviselőket. Tényleg baromi sok dolgot lehet tanulni a sorozatból, olyan mint egy izgalmas történelemóra. A királynő nagybátyja, VIII. Eduárd brit király (Alex Jennings), aki szintén az egyház által nem támogatott házassága miatt mondott le a trónról, hiszen ha marad, azzal alkotmányos válságot okozott volna, ezért lett hát testvére a király és éppen ezért öröklődött a korona tovább II. Erzsébethez.
Rengeteg ilyen érdekfeszítő történet van a The Crownban, miközben az egész mégis nagyon elegáns és drámai marad. Ehhez nem csak az elképesztően drága díszletek (kb 5 millió dollár volt epizódonként a sorozat) és az eredeti ékszerek pontos másolatai segítenek, hanem a zene is, amit Hans Zimmer komponált. Nagyon jó a struktúrája a sorozatnak, és hiába a sok száraz tény, amiket történetbe kellett csomagolni, ettől függetlenül nagyon dinamikus, néha baromi drámai és valóban megható tud lenni.
Az igazi királyi család hivatalosan nem kommentálta a sorozatot, de nem hivatalosan annyit lehet tudni, hogy az ötlet nagyon tetszett nekik. Tudjuk, hogy van egy-két ferdítés, vagy inkább túlzás, hiszen a nagy londoni szmog valójában nem volt akkora esemény, mint amilyennek a sorozatban beállították, annak tragikus hatásai csak később ütköztek ki, ráadásul Churchill titkárnője is kitalált személy, de annak is van valóságalapja; különféle elbeszéléseiből készítették el a lány karakterét. II. Erzsébet férje, aki meg akarta tagadni a koronázási szertartáson a felesége előtt való térdelést, na valószínűleg az is kamu volt, de ezek a kis finom hozzáadott értékek teszik meg nekünk azt a szívességet, hogy ne legyen sápadt és száraz amit látunk, plusz kihangsúlyozzák azt, ami valóban igaz volt. Margit hercegnő románca például teljesen igaz sztori.
A színészek brutálisan jók. A főszereplőt alakító Claire Foy meg is kapta a legjobb színésznőnek járó Golden Golbe-díjat. Matt Smith hatalmas húzónév volt a sorozatban, hiszen ő volt a 11. doktor a Doctor Who címú sorozatból. A Churchillt alakító John Lithgow a Dexterből lehet ismerős és talán az egyik legnehezebben megformálható filmes karaktert hozzá úgy, hogy lebilincseli vele a tekinteteket. Igazából kár mindenkiről elmondani, hogy mennyire jók voltak, mert az egész szereplőgárdára vonatkozik, hogy borzasztóan hitelesek és nagyon egységesek, vagyis minőségi a szereposztás.
Tényleg nagyon megy az angoloknak ennek a miliőnek a megálmodása; olyan az egész mint a nagy sikerű és szintén nagyon brit Downton Abbey, csak itt sokkal több a korona. Hatvan részesre tervezték a sorozatot, most lement az első évad majd egyórás 10 résszel és ha ilyen minőségi és érdekfeszítő marad, akkor nagy klasszikus lesz a kosztümös sorozatok közt.
%201.%20évad-%20kritika){kind=link}