Körök (Rings), rendező: F. Javier Gutiérrez, szereplők: Matilda Anna Ingrid Lutz, Alex Roe, Johnny Galecki, Vincent D’Onofrio, Aimee Teegarden, amerikai horror, 102 perc, 2017. (16)
A nagyon ápolatlan hajú lány megint kijön a kútból, persze előtte rád csörög – most már mobilon – hogy hét napod maradt a halálig, ha esetleg voltál olyan hülye és megnézted azt a videót, amit már az eredeti japán részekben, majd a Naomi Watts által eljátszott amerikai Kör-filmekben is külön kértek, hogy inkább ne. A kultikus horrorfilm hangulatából azonban nem maradt semmi, úgyhogy a nézők csak abban reménykedhetnek, hogy a hosszú, fekete hajú kiscsaj esetleg minket is felhív és van olyan kegyes, hogy azt mondja, hét percünk van hátra, mert akkor legalább megúsznánk, hogy végig kelljen nézni ezt a horrormentes horrorfilmet.
A Körök elengedte az elődjeit és teljesen új dimenzióba szerette volna helyezni a legújabb Kör-filmet. Azokat az elemek, amik összetéveszthetetlen kulttá tették az eredetit, megtartották. Továbbra is itt van nekünk a kétes múltú Samara, a kislány, aki nem tudja kifésülni az arcából a haját (amúgy hat és fél órahossza volt elkészíteni az ő jelmezét és sminkjét) és eljön érted hét nappal azután, ha megnézted a kisfilmet, ami olyan képkockákból áll, mint egy nagyon depis, darkos kamaszlány gifes mappája. Előtte persze odaszól telefonon, hogy mégse érezd őt olyan váratlan vendégnek.
A Körök főszereplője most is egy lány (Matilda Anna Ingrid Lutz), aki nagyon fiatal és baromi szerelmes. A pasija (Alex Roe) pont elkerül főiskolára és megismerkedik a mindenki által kedvelt professzorral (Johnny Galecki az Agymenőkből). A professzor a lélek utazásait kutatja és ő az aki megmutatja diákjainak azt a bizonyos kazettát és igyekszik rájönni, hogy hogyan lehetne kikerülni a halált. Előbb a srác majd a barátnő is megnézi a kazit. A lánynak azonban Samara mutat még egy videót, amiben még több vágókép van és ami arra ösztönzi főszereplőnket, hogy járjon utána mélyebben a kútból kimászó kislány történetének, mert azzal talán nem csak önmagát, de a kislányt is megmenthetné valahogy.
A Körök első fele borzasztóan álmosító és unalmas, olyannyira, hogy többen fel is álltak és kimentek a moziteremből. Az a gond, hogy nem történik benne semmi jelentős. Fel akarnak minket készíteni arra, hogy mekkora veszélyben is lesz a kamaszpárocska, plusz azt is nagyon szeretné a film, ha megkedvelnéd őket, mert egy széptestű fiú és egy ilyen széparcú lány, akik nagyon divatosak meg jófejek, kiválóan illenek bele abba az ötletbe, hogy esetleg majd jó franchise-ot lehessen rájuk fölhúzni. Olyasmit mit mondjuk a Végső állomás-filmek. Az sem baj, ha az esetleges következő Körökben már nem is ők a főszereplők, de két hasonlóan szerelmes, nagyon trendi tini.
Ráadásul semmi ijesztő nem volt a filmben, ami horrornál elég alap kritérium lenne. Nem arról van szó, hogy ez a közönség aztán már mindent látott, de a kliséket igenis ismerjük. A horror helyett ráadásul inkább érezzük magunkat egy kalandregényben, ahol nyomról nyomra haladunk előre. Az első egy órában szinte információ is alig hangzik el, aztán meg hirtelen zúdul ránk és túl sokszor elismétlik amit már tudunk. Nincs atmoszféra, nincsenek olyan maradandó vágóképek; inkább azon akadunk fönn, hogy hogyan lehet még mindig ilyen tökéletes a sminkje a főszereplő lánynak, mikor épp kúszik a mocsokban. Az a gond, hogy ezek valóban képesek kizökkenteni, pláne, hogy színészileg is elég gyengécskék, pedig a vége felé még Vincent D’Onofriot is viszontlátjuk a Daredevilből.
A Körökben két dolog viszont értékelhető; az egyik, az erős női karakter, aki kora ellenére is bátran viselkedik és szembemegy azzal a sémával, hogy mindig a férfiaknak kell a nőket megmentenie, plusz a film végén volt 20 perc, ami nagyjából jól össze volt rakva és így megértettük, hogy milyen történetet próbáltak végig vázolni és a körülményekhez képest meg volt oldva a kivitelezése. Ennek azonban nem sok köze volt az eredeti Kör-filmek hangulatához és felépítéséhez, szóval ettől kicsit átverve érezheti magát a néző.
