
A science fiction maga
90 éve, 1927. január 10-én mutatták be Berlinben minden sci-fi ősanyját, a Metropolist. Olyan vizuális és stiláris hatásokkal bírt a maga korában (ráadásul Európában), ami mind a mai napig kihat a hollywoodi science fiction vizualitására és dramaturgiájára. Mindez a német expresszionizmussal kezdődött.

Rendezőjét Fritz Langot kora Ridley Scott-jaként szokták emlegetni, hiszen hasonlóan erőskezű és megalkudni képtelen zseniről regéltek az akkori stábtagok. A filmet Thea Von Harbou írónő novellájából készítette, aki történetesen a felesége is volt, így közös munkájuknak semmi nem szabhatott gátat. Az akkori legdrágább filmről beszélhetünk, hiszen egy monumentális meséről van szó. Olyan technikai és vizuális effekteket kényszerített ki Lang a filmje kedvéért, mint 2009-ben James Cameron az Avatar miatt is megkövetelt. Hatalmas stábbal dolgozott és a végeredmény megkérdőjelezhetetlen. A film végleges hossza csak sok év után derült ki, mivel az eredeti kópiák szétszóródtak, emiatt a mai napig vannak olyan jelenetek a filmben, ahol rejtély övezi, hogy mit is beszélhetnek a szereplők, ugyanis az inzertek (a felirat a beszédhang helyett) elvesztek.


A film megelőzte a korát és olyan kultúrákra és szubkultúrákra is hatott, mint a cyberpunk stílus, ami mind a mai napig foglalkoztatja az embereket. A Metropolis ezáltal is egy halhatatlan alkotás marad, ami több, mint egy egyszerű film: a science fiction maga.
A Queen-t is megihlette a film, a Radio Ga Ga című klasszikus számukhoz készült klip egy az egyben a Metropolisnak állít emléket.


