Magic: A 30 legjobb Queen szám (2.rész)


queen budapest 1986Ma van kereken három évtizede, hogy a Queen legendás koncertet adott a Népstadionban, és ezen alkalomból mi már tegnap (nem mellékesen Roger Taylor születésnapján) elkezdtük összeszedni a szerintünk harminc legjobb Queen dalt. Első körben eljutottunk 30-tól 16-ig, most pedig következzék a legjobb 15. A végén pedig lesz egy bónusz track, mert hát ami jár, az jár.

Liar_(Queen_song)15. Liar

megjelenés: 1973. július 13.

album: Queen

szerző: Freddie Mercury

hossz: 3:01 (kislemez), 6:26 (album)

A Queen a negyedik lemezén rukkolt elő a Bohemian Rhapsodyvel, de tulajdonképpen már az első albumukra raktak többtételes, bonyolult szerzeményt: ez volt a Liar. Ha még csak körvonalakban is, de megvan benne minden, ami aztán később a Queen védjegyévé vált, legalábbis ami a bombasztikumot és a témaváltásokat illeti. A dal eredetileg Lover címre hallgatott, a végső szövegébe Freddie pedig még a Merkúrt is beleszőtte, így ez volt az egyetlen alkalom, hogy úgymond megemlítette a művésznevét egy Queen számban. Hét hónappal (!) az album megjelenését követően a Liar kijött kislemezen is az USA-ban, fele olyan rövid változatban, és egyáltalán nem került fel a listákra. A koncerteken egy darabig viszont biztos pontnak számított, de a nyolcvanas évekre már kikopott a setlistből. A Queen a Works turnén aztán ismét elővette, rövidített változatban, a Magic koncerteken pedig már csak a riffjét játszotta el May, a Tear It Up intrójaként.

SevenSeasOfRhye14. Seven Seas Of Rhye

megjelenés: 1974. február 23.

album: Queen II

szerző: Freddie Mercury

UK: 10.

hossz: 2:47

Ez egy fontos darab a Queen katalógusban, ugyanis a Seven Seas Of Rhye lett az első slágerük, ami felkerült a brit listára, és egyből be is jutott a top 10-be. Már az első Queen albumon felbukkant az előzménye, instrumentális formában, Freddie aztán írt hozzá szöveget, és ugyan csak ő van feltüntetve szerzőként, állítólag May is jelentős mértékben hozzájárult a dal végső formájához. A zenekar korai érájában Mercuryt jelentős mértékben foglalkoztatták a mondák (akárcsak a Led Zeppelin frontember Robert Plantet), és ebben a dalban (is) ki tudta élni az ilyen jellegű hajlamait. Az általa kitalált Rhye nevű hely több korai Queen szám szövegében is felbukkant, de itt játszotta a legfontosabb szerepet. A dal, melynek végén a zenészek az I Do Like To Be Beside The Seaside című music hall darabot éneklik viccelődve, 1976-ig maradt műsoron, de aztán a Works turnén ismét előszedte a zenekar, a Magic koncerteken pedig rövidebb változatban adta elő.

Wearethechampions13. We Are The Champions

megjelenés: 1977. október 7.

album: News Of The World

szerző: Freddie Mercury

UK: 2., US: 4.

hossz: 2:59

Ahogy már említettük, a We Are The Champions a We Will Rock Youval közös A-oldalú kislemezként jelent meg, és mindkét dalból óriási sporthimnusz lett, ami nem is csoda, hiszen a zenekar eleve arra szánta őket, hogy a stadionokban a tömeg egyszerre ordíthassa őket. Népszerűsége közel négy évtizede töretlen, 2005-ben egy szavazáson ez lett a világ legnépszerűbb dala, hat évvel később pedig egy fura kutatás azt a tudományos végkövetkeztetést hozta ki, hogy a We Are The Champions-nek van a legfülbemászóbb dallama a világ összes slágere közül. A News Of The World turnétól kezdve minden egyes Queen koncertet ez a dal zárt, beleértve a Live Aides miniszettet, a budapesti bulit és a Freddie emlékkoncertet is, ahol Liza Minnelli énekelte el (olyan is lett). Ez volt az a szám, ami a legjobban próbára tette Mercury énekesi képességeit (sokak szerint amúgy a Live Aiden énekelte el legjobban a dalt élőben), és pont a minap szerepelt ismét a hírekben, ugyanis az életben maradt Queen tagok nem kis bosszúságára Donald Trump felhasználta a dalt a választási kampánya során, természetesen engedély nélkül.

queen12. Keep Yourself Alive

megjelenés: 1973. július 6.

album: Queen

szerző: Brian May

hossz: 3:45

A legelső megjelent Queen dal: ez volt az első kislemezük, és a debütáló albumon is ez az első szám. Noha csak 1973-ban adták ki, elvileg már három évvel korábban megírta May akusztikus gitáron – abban az időszakban, amikor még meg sem volt a Queen név (a zenekar korábbi inkarnációját Smile-nak hívták), és John Deacon sem volt még a képben. Eredetileg ironikus dalnak indult, de aztán Mercury énekével minden megváltozott. 1971-ben felvettek belőle egy demóváltozatot, és kisebb érdekesség, hogy a kislemezváltozat noha ugyanolyan hosszú, mégis eltér az albumverzióhoz képest. Annak ellenére, hogy eredetileg semmilyen listára nem került fel a megjelenéskor (a kritikák is vegyesek voltak, bár az NME recenzora dicsérte a „jó énekest”, a Rolling Stone pedig kifejezetten pozitív hangnemben írt a dalról), később mégis hosszú ideig koncertfavorit maradt a Keep Yourself Alive, a Game / Flash Gordon turnékkal bezárólag, aztán a Works bulik során ismét előkerült, egy egyveleg részeként.

Radiogaga11. Radio Ga Ga

megjelenés: 1984. január 23.

album: The Works

szerző: Roger Taylor

UK: 2., US: 16.

hossz: 5:44

Valamiért a Queen rajongók nagy része leszólja a Radio Ga Gát, mondván, hogy csak egy hatásvadász szintipopsláger (nem is csoda, hiszen egy dobgépen íródott), ezen sorok írója viszont ezt a dalt hallotta a zenekartól először, és elképzelhető, hogy a nosztalgiafaktor egy kicsit belejátszik a viszonylag előkelő helyezésbe. A Works nyitódalát a dobos Roger Taylor szerezte, aki az elejétől kezdve szállított mindig legalább egy dalt lemezenként, és ő is énekelte őket, de aztán a nyolcvanas évektől kezdve inkább Mercuryra hagyta a feladatot. Így volt ez a Radio Ga Ga esetében is, bár meg kell jegyezni, hogy a frontembert simán fel lehetett volna tüntetni társszerzőként, ugyanis alaposan átalakította a dalt, miután Taylortől megkapta a vázlatot. A dobos állítólag annak hatására írta a számot, hogy gyerekkorában mindig szívesen hallgatta a rádiót, és hogy a videóklipek, az MTV meg mindenféle parasztvakító tévéműsorok megjelenésével a rádióhallgatás elkezdett egy kicsit anakronisztikussá válni. A szöveg több történelmi rádióműsort is megemlít (pl. Winston Churchill háborús beszédét, illetve Orson Welles marslakós ijesztgetését), a klip pedig egyrészt John Deacon majomkenyérfa frizurája, másrészt a Metropolis című Fritz Lang klasszikusból átvett képsorok miatt marad emlékezetes. Több korábbi Queen dalhoz hasonlóan ezt is remekül lehetett együtt tapsolni/kántálni, úgyhogy a hátralévő koncerteken, többek között a Live Aiden és Budapesten is elhangzott. Az emlékkoncerten Paul Young gyalázta meg, arról meg ne is beszéljünk, hogy honnan van Lady Gaga neve.

queen kind10. Gimme The Prize (Kurgan’s Theme)

megjelenés: 1986. június 2.

album: A Kind Of Magic

szerző: Brian May

hossz: 4:34

Idén nem csak a budapesti Queen koncert, hanem a Hegylakó című film is a harmincadik jubileumát ünnepli (meg is jelent vadonatúj kiadásban blu-ray-en), benne egy csomó Queen dallal, amit Freddie-ék külön a filmhez készítettek, aztán ezek felkerültek a Kind Of Magic-re is (a New York, New York feldolgozás viszont sajnos nem, és sajnos a mai napig nem adták ki). Ilyen a Gimme The Prize is, az egyik legkeményebb dal a zenekar diszkográfiájában, és mondani sem kell, hogy a gitáros May szerzeménye. Ahogy az alcím is mutatja, ez a szám a Hegylakó főgonoszának, a Clancy Brown alakította Kurgannek a témája, benne egy csomó hangmintával a filmből. Kicsit szokatlan is volt egy ennyire gitárszóló-orientált szám a Queentől egy olyan korszakukban, amikor náluk a sokkal inkább popos szerzemények domináltak. Ennek megfelelően Mercury és Deacon nem is szerette a dalt, és a rendező, Russell Mulcahy sem volt oda érte. Ezen sorok írója szerint ez a legjobb szám a Magic-en, és két személyes emléke is fűzödik hozzá. Az egyik kevésbé lényeges, a másik talán megemlíthető. Másodikas gimnazisták voltunk, és a csak komolyzenében hívő énektanárunk az egyik órán azt mondta, hogy „oké, nőnap van, a lányok kedvéért ma berakhattok bármilyen zenét.” Az egyik havernál volt egy kazetta, rajta a Kind Of Magic-kel, és pont oda volt állítva a szalag, ahol a Gimme The Prize kezdődik. A jó öreg Hajba tanár úr nagy kegyesen elindította a magnót, és aztán kb. 50 másodpercet követően a haját tépve nyomott a ’stop’ gombra.

innuendo9. Innuendo

megjelenés: 1991. január 14.

album: Innuendo

szerző: Deacon / May / Mercury / Taylor

UK: 1.

hossz: 6:30

1990-re Freddie Mercury egészségi állapota már annyira leromlott, hogy az a vele készült utolsó Queen albumon is rajta hagyta a bélyegét. Már a lemez címe, illetve címadó dala is részben az ő betegségére, illetve a témát hajkurászó bulvársajtóra utalt, és hát az, hogy ’innuendo’, nagyjából azt jelenti, hogy ’célozgatás’ (ezenkívül még több dal is érintette a lemezen Freddie betegségét, pl. a These Are The Days Of Our Lives vagy a Show Must Go On). Az Innuendo egy késői Bohemian Rhapsody, több különböző részből lett összerakva: van benne robosztus Led Zeppelines verze, opera-szerű kórus, flamenco betét és klasszikus hard rock szóló is. A flamenco részt May és Steve Howe együtt játszották fel, a Yes gitáros pedig a mai napig nagyon büszke, hogy ő lehetett az egyetlen nem Queen tag, aki valaha gitározhatott egy Queen felvételen. Freddie egészségi állapota miatt a dalhoz animációs videóklip készült, bár a frontember ezt követően még háromszor is a kamerák elé állt (az I’m Going Slightly Mad, a Headlong és a These Are The Days… klipjeiben). Az Innuendo, rendkívül hosszú időtartama ellenére, a number one pozícióig jutott a brit listán (az együttes pályafutása során harmadszor, a Rhapsodyt és az Under Pressure-t követően), a számot pedig, ha már Led Zeppelines hatás, Robert Plant adta elő az emlékkoncerten, de annyira elégedetlen volt a teljesítményével, hogy nem engedélyezte a megjelenését a dvd-kiadáson.

Another_one_bites_the_dust8. Another One Bites The Dust

megjelenés: 1980. június 30.

album: The Game

szerző: John Deacon

UK: 7., US: 1.

hossz: 3:35

A Queen sikeréhez jelentősen mértékben hozzájárult, hogy mind a négy tagja több hangszeren tudott játszani, illetve hogy mind a négyen dalszerzők voltak, és mindegyikük nevéhez több sláger fűződött. A zenekar egyik legnagyobb amerikai sikerét a basszusgitáros John Deacon jegyezte, akihez a négy tag közül a legközelebb állt a funk, és akinek a Game a kedvenc lemeze az életműből (Lovasi András szerint ez az utolsó album, amin a Queen nagyot alkotott). Az Another One Bites The Dustnak eléggé minimál ritmusa és azonnal felismerhető basszusfutama van – nem csoda, hogy nagy kedvenc lett a klubokban, és később számos hip hop előadó hangmintázta. Deacon a basszusriffet egy Chic szám hatására írta, és a végső felvétel majdnem összes zenei hangjáért ő felelt; Taylor csak egy kis doblooppal, May pedig némi gitáreffekttel járult hozzá a számhoz, amiben érdekes módon nem szerepel szintetizátor, noha a Queen ekkor már nem utasította el a szintiket. A legenda szerint Michael Jackson (akivel Freddie nem sokkal később több dalt is felvett) javasolta a zenekarnak, hogy mindenképp jelentessék meg kislemezen. Igaza lett, és később a dal a koncertek egyik csúcspontjának számított.

queen II7. Nevermore

megjelenés: 1974. március 8.

album: Queen II

szerző: Freddie Mercury

hossz: 1:15

Ez az egyik legrövidebb dal a Queen diszkográfiájában, de mindamellett az egyik legizgalmasabb. A második lemezen szerepel, ami két részre osztható: a rockosabb, May uralta A-oldal lett a White Side, a klasszikusabb jellegű Mercury szerzeményeket tartalmazó B-oldal pedig a Black Side. Az utóbbin egymásba folyó dalok hallatán az embernek eszébe az Abbey Road című Beatles album második fele, ahol szintén összekötve hömpölyögnek egymás után a felvételek. A Queen II-n a Nevermore a Fairy-Feller’s Master Stroke és a March Of The Black Queen közé lett beékelve, igazából egy dob nélküli, zongorás balladáról van szó, ami a szívfájdalomról szól, de a cím alapján persze Edgar Allen Poe is könnyen az ember eszébe jut.

 queen6. Don’t Stop Me Now

megjelenés: 1978. november 10.

album: Jazz

szerző: Freddie Mercury

UK: 9., US: 86.

hossz: 3:29

Manapság ez számít a Queen egyik legnépszerűbb számának, talán azért is, mert az önmagukat vokálakrobatáknak hívő jelöltek ezt szeretik elénekelni különböző zenei tehetségkutatókban, de ez nem volt mindig így. A dal ugyan top 10-es helyezést ért el Nagy-Britanniában és az NSZK-ban, mégsem lett belőle instant klasszikus, és a zenekar 1979-et követően levette a műsorról. A Don’t Stop Me Now később aztán mégis hatalmas népszerűséget vívott ki magának, többek között azért is, mert felbukkant több reklámban, tévésorozatban, és filmben. A Haláli hullák hajnala című vígjátékban erre a dalra kezdik el darálni a zombikat a kocsmában, legutóbb pedig a Hardcore Henry egyik szintén nem túl vérmentes jelenetét festette alá. Fura, hogy valamiért hentelős képsorokat szeretnek aláfesteni vele, márpedig ahogy a We Are The Champions-t minden egyik legfülbemászóbb dalának hozták ki tudósok, úgy a Don’t Stop Me Now a legjobb feel-good sláger lett egy közelmúltbeli felmérés során.

You areMyBestFriendYugoslavia5. You’re My Best Friend

megjelenés: 1975. november 21.

album: A Night At The Opera

szerző: John Deacon

UK: 7., US: 16.

hossz: 2:52

John Deacon érkezett utolsóként a Queenbe, és az első két albumon még nem mutatkozott be szerzőként, a Sheer Heart Attackre viszont már hozott saját kompozíciót, ez volt a Misfire. A Night At The Opera felvételei során aztán előrukkolt a You’re My Best Frienddel, ami annyira megtetszett a többieknek, hogy ez lett a második kislemez az albumról a Bohemian Rhapsody után. Márpedig Mercury nem lelkesedett a dalban megszólaló wurlitzer zongoráért, úgyhogy inkább a basszusgitárosra bízta a hangszer megszólaltatását (élőben Freddie rendes nagyzongorán játszotta billentyűfutamot). Deacon a dalt a feleségének címezte, és ez egy igazi klasszikus háromperces popsláger – engem sokáig kevésbé mozgatott meg, de amikor felcsendült a Haláli hullák hajnalában (akárcsak az eggyel hátrébb rangsorolt Don’t Stop Me Now), döbbentem rá, hogy valójában mennyire fülbemászó a dallama.

 queen II4. The March Of The Black Queen

megjelenés: 1974. március 8.

album: Queen II

szerző: Freddie Mercury

hossz: 6:33

A Queen vokál titka a stúdióbeli varázsolgatás mellett az volt, hogy három különböző hangfekvésű énekes járult hozzá: Taylor szolgáltatta a magas hangokat, May a mélyeket, Mercury pedig a kettejük között helyezkedett el, és természetesen neki volt közülük a legszélesebb hangterjedelme. A néha már-már túlságosan tökéletes Queen vokál gyakran az élő fellépések kárára ment, ekképp egyik legnagyszerűbb daluk, a March Of The Black Queen soha nem hangzott el koncerteken, maximum egy-egy kisebb részletét adták elő Freddie-ék. Egy igazi Bohemian Rhapsody elődről van szó, csak itt még több a témaváltás: közel tucatnyi különböző részből áll, és ugyan kicsit fésületlenebb, mint a jóval híresebb bohémrapszódia, azért ez is egy majdnem ugyanannyira megkerülhetetlen klasszikus.

killer queen3. Killer Queen

megjelenés: 1974. október 21.

album: Sheer Heart Attack

szerző: Freddie Mercury

UK: 2., US: 12.

hossz: 3:00

A Seven Seas Of Rhye már megelőlegezte, hogy a Queen legalább ugyanolyan jó kislemezzenekarrá válhat, mint amennyire albumzenekarként jeleskedett, a Killer Queen után pedig minden kétség eloszlott. Freddie egy kicsit a music hall és a kabarék stílusában írta meg a szerzeményt, de egy pici szorult bele a korszak glamrockjából is. A szöveg egy kurtizánról szól, a dallam pedig állítólag hasonlít egy 19. századi sanzonra (még Marie Antoinette is szóba jön), de hát az egész számot belengi egy igazi színházi vaudeville hangulat. Valójában a dallamvezetés az, ami a legnagyobb bravúr benne – a melódia folyamatosan új utakra téved, és az elejétől a végéig izgalmas marad. A Queen elég sokáig műsoron tartotta a dalt (bár sokszor csak egy egyveleg részeként), végül a Works turné volt az utolsó alkalom, amikor élőben hallhatta a közönség.

bohemian rhapsody2. Bohemian Rhapsody

megjelenés: 1975. október 31.

album: A Night At The Opera

szerző: Freddie Mercury

UK: 1., US: 2.

hossz: 5:57

Hosszas gondolkodás előzte meg a lista összeállítását, különösen az első két helyezett alakulását, de végül arra jutottam, hogy még talán ennél a számnál is van jobb. És az is lehet, hogy egy hét múlva már pont fordítva gondolom. Az mindenesetre tény, hogy a Bohemian Rhapsody a Queen diszkográfia legismertebb, legsikeresebb és legnépszerűbb darabja, és amin érződik, hogy nagyon sokáig készült. Freddie Mercury még nem is volt a zenekar tagja, amikor a hatvanas évek végén nekiállt megírni az eredetileg westernes szövegvilágú szerzeményt. Egyes értelmezések szerint a frontember a saját comingoutját énekli meg benne. Ahogy ezen a listán párszor már említettük, nem ez volt az első többtételes Queen dal, ezenkívül olyan hatvanas évekbeli, több különböző részből összerakott örökzöldek hatottak rá, mint a Beach Boys-féle Good Vibrations, vagy a Beatles-től a Day In The Life. A Sheer Heart Attack album, valamint a Killer Queen kislemez sikerét követően a Queennek jóval több pénz állt rendelkezésére, ekképp a Bohemian Rhapsody lett minden idők addigi legdrágább kislemeze. A stúdióban az összes létező trükköt bevetette a zenekar Roy Thomas Baker producer segédletével, és ennek is volt az oka, hogy az intrót soha nem adták elő koncerteken, valamint a dal közepén felcsendülő operaparódiát is mindig csak felvételről játszották be. Ettől függetlenül ez is azonnal együtténeklős koncertkedvenccé avanzsált, amit a zenekar szinte mindig a fellépések vége felé pozicionált, leszámítva a rövid Live Aid szettet, ahol ez volt az első dal (a Freddie emlékkoncerten Elton John és Axl Rose duettben adta elő). A közel hatperces szerzemény (mely még a videóklip műfaját is megreformálta, hat évvel az MTV indulása előtt) hosszától először persze irtózott a kiadó, valamint a rádióállomások is, de szép lassan sikerült meggyőzni őket arról, hogy ebből nem lehet rövidített változatot készíteni. A Queennek lett igaza, a dal karácsonyi number one lett és kilenc héten keresztül vezette a brit listát, ami akkor rekordnak számított. Mercury halála után újra kijött kislemezen, ismét az első helyig jutott, és ezúttal öt hétig maradt ott. Az első megjelenéskor Amerikában csak a 9. helyet érte el, de 1992-ben majdnem meglett a number one ott is. Ez részben annak is volt köszönhető, hogy a dal felbukkant a Wayne világa című filmben, egy emlékezetesen vicces jelenetben. Azután meg jött a paródia paródiája a Haláli fegyverben: az itt mellékelt linkben 0:48-nál ahogy Samuel L. Jackson oldalra rántja a fejét, az egyértelműen filmtörténelmi pillanat.

Queen David Bowie Under Pressure

1. Under Pressure

megjelenés: 1981. október 26.

album: Hot Space

szerző: Bowie / Deacon / May / Mercury / Taylor

UK: 1., US: 29.

hossz: 4:08

A lista első helyezettje a Queen történetének egyetlen duettje, amin immáron két halott rocksztár énekel – idén január óta sajnos már David Bowie sincs közöttünk. A dal, ahogy sok más Queen felvétel is, a montreux-i Mountain stúdióban készült (akárcsak Bowie Lodgere, nem sokkal korábban), és egy improvizációból indult ki, ami eredetileg a Feel Like címre hallgatott. Ettől függetlenül Deacon szerint a dal fő szerzője Mercury volt, a klasszikus basszusfutam pedig a legenda szerint Bowie agyából pattant ki, bár May a szöveg nagy részét is az utóbbinak tulajdonítja. Maga Bowie azt állította, hogy a basszusriff már benne volt a dalban, amikor Queenék megmutatták neki a vázlatot, és ennyi idő elteltével már nehéz igazságot tenni – az öt érintettből kettő már nem él, egyikük (Deacon) pedig remeteként éli az életét, elvonulva a világtól. Érdekes, hogy a Queen és Bowie soha nem adta elő közösen a dalt élőben, pedig a Live Aiden simán megtehették volna. Állítólag maradt némi rossz szájíz a felekben a közös munkát követően, különösen Freddie és Bowie nem értett egyet a dal végső verzióját illetően, ráadásul Bowie kivetette a vokálját a Cool Cat című Queen számból, ami nem sokkal később jelent meg a Hot Space albumon. Az Under Pressure aztán a későbbi Queen koncertek nagy favoritja lett, és igazán nem akarjuk kisebbíteni a Thin White Duke érdemeit, de Mercuryék nélküle is mindig nagyszerűen játszották el. Bowie először az emlékkoncerten adta elő a dalt, Annie Lennox-szal duettezve, később pedig már a saját fellépésein is mindig eljátszotta. A szokatlan felépítésű szám azóta számos feldolgozást megért, az egyik leghírhedtebb vállalkozás pedig a jogosan eltűnt rapper, Vanilla Ice nevéhez fűződik.

+1:

És akkor jöjjön egy bónusztrack, elvégre mégiscsak ma van a harmincadik évforduló, következzék hát egy koncerttörténelmi pillanat.

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Magic: A 30 legjobb Queen szám (1.rész)
Következő cikk Bud Spencer Emlékpark Avató és Terence Hill búcsúbeszéde szinkronizálva